A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Múzeumtörténet - Jósa Miklós–Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család leszármazása. I. A nemességszerzéstől az úrbérrendezés koráig

A németszőgyénl és bánházi Jósa család leszármazása A család Szabolcs megyei megtelepedését követően állandó birtokgyarapodásuknak is tanúi lehetünk. Többek között Ecseden, Piricsén, Kisvárdán és Encsencsen is voltak a családnak birtokai, ez utóbbit I. István I. Rákóczi Györgytől adományként kapta.

8 A forrásokból nagyjából nyomon követhető a család letelepedése és birtokszerzései a megyében. 1648-ban például Ecsed mezővárosában már exemptus házuk volt.

9 A birtokgyarapítás mellett II. Jósa Miklós közéleti szereplést is vállalt, így az 1680-as évekre a Szabolcs megyei nemesi irányítás egyik jelentős személyiségévé vált. 1657-ben már a vármegyei nemesi ülnökök (juratus assessor) között találjuk (SzSzBMÖL Prot. 12., Fol. 23. 1657), de megyei tisztséget csak 1685-től kezdve vállalt, amikor a megye alispánja lett. Ez a tisztsége kiegészült a megye hadbiztosi címével, és mint ilyen képviselő állandó kapcsolatban állt az ezt a régiót felügyelő Antonio Karaffával. A politikai színtér mellett - amely a Rákóczi család hű familiáriásává és követőjévé tette - fontos gazdasági teendőket is ellátott: I. Rákóczi Ferenc, majd Zrínyi Ilona ecsedi udvarbírája és hegyaljai inspektora volt. Tevékenységének fontosságát igazolja, hogy a hatalmas kiterjedésű ecsedi domínium, illetve a jelentős hasznot hozó hegyaljai uradalmak irányítása és ellenőrzése nagy gazdasági felelősséggel járt, és ilyen tisztség viselésével csak feltétel nélkül hűséges és hozzáértő embereket bíztak meg.

10 Tisztségéből és gazdasági szerepéből adódóan a család történetében jelentős birtokszerzéseknek lehetünk tanúi, amelyet nemcsak Szabolcs megyei birtokok (Kisvárda vagy Nyírbátor), hanem hegyaljai szőlők vétele is bizonyít. 1671-ben a nemesi hadiadóban 2 köböl gabonát, 2 akó bort és 1 mázsa húst fizetett, valamint később két lovas katonát kellett kiállítania (SzSzBMÖL Prot 14., Fol. 90-92.; a katonaállításra SzSzBMÖL Fase. 103. No. 12. 1685.).

11 A Jósa családban fennmaradt egy mind a mai napig élő legenda, hogy II. Miklós szép karrierjének az Antonio Karaffával való nézeteltérés és egyéb - nem meghatározható, de minden bizonnyal politikai - okok (Zrínyi Ilona feltétlen híve) vetettek véget, s végül Karaffa kivégeztette nemzeti érzésű ősüket. Annyi bizonyos, hogy 1671. július 6-án Lipót császár elrendelte a Leleszi Konventnek, hogy derítsék ki, mi volt Jósa Miklós szerepe a majtényi német sáncok felégetésében. Szirmay Antal Szatmár Vármegye Esmertése című művében közölte a forrást. „Azon Észt. Leopold Császár, és Király Szathmár Varossával köziette levelét, mellyet Rákóczy Özvegyének Íratott: hogy a fia Rákóczi Ferenc, és az ő Tisztye Jósa Miklós a Szatmáriakat (a német helyőrséget) sanyargatják kívánván: hogy a Fejedelem Asszony ° Jósa Mihály és fia, Miklós egy szökött jobbágyát próbálta visszaszerezni Tarkányi István karosi birtokáról: SzSzBMÖL Prot. 12., Fol. 142. 1660. Kisvárdára: SzSzBMÖL Elenchus Personalis, Fol 513. 1682, Encsencsre: SzSzBMÖL IV.A.l. Fasc. 50. No. 206. 1748, fol 4. Ez utóbbi szerint 1744-ben a szabolcsi nemesi küldöttek bizottsága Nagykálióban történt bejegyzése szerint németszőgyéni Jósa István 1648-ban kapta Encsencs birtokát Rákóczitól, de a birtokadományozásról szóló iratok, a családi iratokkal és genealógiai táblákkal együtt a család Mihály nevű tagjánál voltak. 9 Az ecsedi házra lásd MOL U et C 13/13. 1648, illetve Leleszi Konvent Signat. Lib. 31. Fol. 66. 1658. Jósa Mihály és neje még ekkor is a városban lakott. 0 Jósa Miklós saját kézzel írt levele Zrínyi Ilonához az ecsedi birtokügyekről, Ecsed, 1678. augusztus 15. (MOL NRA 770/42. 1678). Báthory Zsófia levele udvarbíráinak, akik között találjuk Jósa Miklóst is (MOL NRA 265/13.). 1682. május 16-án Jósa Miklós udvarbíró Zrínyi Ilona parancsából megengedte Bodrogkeresztúr mezővárosának a dézsma pénzbeli megváltását (MOL U et C 59/6.). Jósa Miklós az ecsedi uradalom prefektusa (Leleszi Konvent Signat Lib. 34. Fol. 40. 1682). 1 1671 -ben találunk még egy Jósa László nevű személyt (1680-ban is említik), aki viszont nem a németszőgyéni ághoz tartozott, hanem vagy a pankotai vagy pedig a nagybányai családhoz. Ez utóbbival kapcsolatban megjegyeznénk, hogy a nagybányai nemességet szerző János lánya Katalin is Szabolcs megyei lakos lehetett. Nevét lásd SzSzBMÖL Prot 15., Fol 59. 1688? 385