A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Múzeumtörténet - Margócsy József: A civil Jósa

Margócsy József Az osztrák és bajor határ Drachenloch és Berchtesgaden között vonulván, a csempészet sem megvetendő forrása az ottani jólétnek. Nem keresetből, de passióból más is élvezi a csempészet halálos bűnének örömeit. Ugyan a Nyírben van-e olyan ember, aki életében legalább egyszer szűz dohányt ne pipált volna? ... Vérében van az embernek a szegény fináncot bosszantani. A Bach-korszakban a trafik beköszöntésének dicső hajnalán Tiszáéknak Geszten nagy repce termésük volt. Tudva levő dolog, hogy a repcét a magtárban gyakran meg kell forgatni, mert különben igen átmelegszik és hasznavehetetlenné válik. Tisza Kálmán ... nem kapván elegendő és olcsó munkást a repceforgatásra, valakivel feljelentette, hogy a repcébe sok dohány van eldugva. A fináncok drága pénzért fogadtak napszámosokat, biztosra vévén, hogy azokat Tisza Kálmán fogja kifizetni. Egy dohánylevelet sem találtak. A repce Tiszának ingyen meg lett forgatva. A fináncoknak pedig éppen olyan hosszúra nyúlt meg az orruk, mint az elefánté. (JÓSA 1906. 168.) A Kállai kettősről ma már sokaknak nincs fogalmuk, azt a Schmerling-féle kőkorszakban ... kallói kuruc hajdú ivadékok mutatták be néha a múltra fátyolt vető ivadékoknak: amely tánczból egy-két figurát ma is be tudnék mutatni, ha a kor inaimat a megérdemlett nyugalomba nem helyezte volna. A tánczot épen úgy nem lehet szavakkal élvezhetővé... tenni, mint a színeket, hangokat, festményeket vagy zenedarabokat. Csak annyit állíthatok, hogy az eltemetett híres Kállai kettős vidám kedélyből merült vegyüléke volt a spanyol etiquette sugallta hypocrita színezetű menüettnek és a frivolfranczia cancannak, amellyel a can-nak ellenkezői is émelyegtetik és undorítják a nézőt. Ma már csak a mi híres Benczy Gyula czigányunk tudja elmuzsikálni. (JÓSA 1906. 112.) ... Itt kénytelen vagyok közbeszúrni, hogy az én és a „Gesammtmonarchia" legtöbb magyar tagja előtt a magyar zene a legszebb, legváltozatosabb és legszivrehatóbb, és ennek leghívebb közvetítője a magyar czigány. Megfejthetetlen bámulatos dolog az, hogy köznépünk nem képes elsajátítani a czigányoktól azon - külföldiek előtt is - elragadóan szívhez szóló kifejezést, mely nélkül az igazi magyar zenének varázshatása nem lehet. Az úri rend közül tudtommal ma már csak Kállay András, főképpen Bandi fia, elég jól Emil fia tudnak énekükkel könynyeket kipergetni a magyar szemből. Az öreg Andrisnak csak sátoros napokon jönnek ki torkán a varázshangok. A kérés elnémítja. A régi jó nyíri világban nem így volt. (JÓSA 1906. 118.) 3. Az önérzetes, olykor vagdalkozó, gunyoros városi polgár A vármegye közönsége a múlt évben egy múzeum- és könyvtárbizottságot alakított, melynek hivatása lenne múzeumunknak több irányú fejlődését előmozdítani. A jó szándék a törekvés megvan, de meg is volt, mert gyűjteményünk csakis a közérdeklődés mellett fejlődhetett annyira, hogy büszkén elmondhatjuk, hogy őskori gyűjteményünk, a Nemzeti Múzeumét kivéve, hazánkban a leggazdagabb. Ezen gyűjteménynek gyarapításában csekély személyemnek csak annyiban volt része, hogy 38 éven át igyekeztem az érdeklődést ébren tartani, tehát csak eszköz voltam. Hetven évet túlhaladva, erélyességem a természet rendje szerint csökkent. Csak az akarat maradt meg. Már pedig „sokat akar a szarka, de nem bírja a farka", ami szó szerint igaz is. 376