A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Helytörténet - Szabó Géza: Város és üzem. Nyírbátor és a Bóni kapcsolata a dualizmus korában

Város és üzem kapcsolatának jellegét mindvégig a jószomszédi viszony látszatának udvarias fenntartása és az aszimmetria határozta meg. Az aszimmetria alapja az, hogy a kapcsolatban a meghatározó, az aktív, a kezdeményező fél mindvégig az üzem maradt. Ez pedig meghatározta a város és az üzem kapcsolatának periodizálhatóságát, illetve periodizálhatatlanságát is. Valójában az már első pillanatra is látszik, hogy a kapcsolat periodizációs határai nem esnek egybe sem a város, de még a kapcsolatban domináns fél, az üzem történelmének fordulópontjaival sem. A városnak a BONI távoli világ volt, amelynek sikere eléggé érthetetlen volt számára. A siker ellenére esély sem volt arra, hogy a városvezetés gondjainak megoldásában a BONI segíthessen - ami egyébként a BONI-nak sem állt közvetlen érdekében, hiszen egy hatékony gazdaságpolitikai elképzelésekkel irányító városvezetés kiszámíthatatlan konkurenciát is jelenthetett volna a BONI egyes iparágainak. Ezen túl pedig a BÓNInak az volt az érdeke, hogy a helyi társadalmi környezet ne legyen barátságtalan, ellenséges vele szemben, amit az üzemvezetés mentalitásának három eleme mindvégig megnyugtatóan biztosított is. Az egyik a városvezetéshez fűződő nagyon rugalmas kapcsolat, a második a saját munkásaival kialakított legendásan emberséges, patriarkális viszony, a harmadik az egyházakkal - különösen a minorita renddel - szembeni, esetenkénti nagyvonalú segítőkészség volt (HlST. DOM.). Láttuk, a városvezetés képtelen volt a város bajait orvosolni és végig az egész korszakban nem jött rá, hogy a BONI-ban jól működő üzemfejlesztő tényezők némi módosítással (más kérdés, hogy a tradíció feladása „némi módosításnak" számít-e...) városfejlesztő, városgazdálkodás-fejlesztő gondolatokat, ötleteket is előhívhatnának. Konzervativizmusuk, anyagi, gazdasági kapcsolataik a régi feudális világhoz kötötték őket, a városfejlődés minden akadályát a külső tényezőkben keresték. A városföldek kálváriája és a BONI vezetőinek józan számításai kizárták, hogy ebbe a darázsfészekbe a BONI belenyúljon. Kifizetődőbb volt akár 50-100 kmről hozni a nyersanyagot, mint a helyi földlehetőségeket választani, azok átháruló jogi és gazdasági tehertételeivel. Az szinte természetes, hogy esetenként megpróbálkoztak egy-egy akcióval, de még a további bátori földek bérbevételeivel sem volt szerencséje a BONI-nak. A régi vásártér üresen álló és eléggé silány minőségű földterületét 1912-ig a BONI bérelte. A föld közel feküdt a BÓNI-hoz, így a város arra számított, hogy ha meghirdeti az eladását, a BONI esetleg megveszi. Az üzem azonban magas kártérítést kért a haszonbérletből való kibocsátásért. Ezt a város ki is fizette, de a vétel helyett a BONI át sem adta a területet. Majd a következő év termésének a felértékelésénél sem tudtak egyezségre jutni, a megye elé vitték a vitát. A tét gazdaságilag nem volt nagy, de összekuszálódott presztízsharc húzódott meg mögötte. A városnak a megye, a belügyminiszter előtt illett volna bizonyítania, hogy tud lépéseket tenni anyagi helyzete javításáért és a sok sikertelen földeladási akció után végre lesz eladás is. A BONI pedig tisztában volt vele, hogy nincs más vevő, meg pontosan belelátott a város pénzügyeibe is: az elöljáróság félt minden újabb pertől, annak költségétől, bizonytalan kimenetelétől, így a további vitákat, pereket békésen rendezték. Bár ebben a tipikus helyzetben is a BONI jött ki a vitából győztesen, de egy ilyen vita, különösen perré fajulva nekik sem érte volna meg a belefektetett pénzt (KT. 1915., 1918.; SZABÓ 1998. 172.). Hosszú viták kísérték a „Széna-rét ügyet" is. A tó, mocsár, nádas, vályoggödrök alkotta területet a város, a lakosok és a BONI is használta. A város itt szerette volna kialakítani a főszolgabíró felszólítása alapján kötelező kenderáztatót, amelytől irreálisan nagy bevételt és a megszerezhető 1000 korona államsegélyt remélte. A Széna-rétet a BONI is szerette volna