A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Helytörténet - Bene János: A nyíregyházi páncélosok a II. világháborúban

A lovasdandárnak a következő napokban mint a gyorshadtest tartalékának, a Bug és Ingül folyamok között északról déli irányban támadó gépkocsizó dandárokra kellett felzárkóznia és minden esetleges szovjet behatás ellen biztosítani a gyorshadtest keleti szárnyát. A páncélos zászlóalj augusztus 12-én a lovasdandár tartalékául rendeltetett. Egy páncélgépkocsi szakaszt és az önálló könnyű harckocsi szakaszt a 14. kerékpáros zászlóaljnak rendelték alá azzal a további feladattal, hogy az összeköttetést a Grigorjevkánál harcoló 2. gépkocsizó dandárral és az Akimovkánál harcoló 1. gépkocsizó dandárral vegye fel. A páncélos zászlóalj zöme másnap augusztus 12-én csak 17 óra 30 perckor indult útba Maloje Bratszkoje felé. Mindenfelé az oroszok fejetlen menekülésének nyomait, visszahagyott lövegeket, elszórt felszerelési tárgyakat lehetett látni. A honvédek hangulatát és harci kedvét ez a látvány nagymértékben fokozta. így a hőség, fáradtság, minden eltörpült és 50 km-es út súrlódásmentes megtétele után, 20 órakor a zászlóalj már elérte a Maloje Bratszkoje helységet, a napi menetcélját. Az éjszaka teljes nyugalomban telt el. Az éjfél táján érkezett parancs szerint a lovasdandárnak augusztus 13-án a gyorshadtest keleti szárnyán, a Gromoklej patak és az Ingül folyó közötti területen kellett csoportosulnia. A zászlóalj már korán, 5 órakor indult. Elől a 14. kerékpáros zászlóalj menetelt. Délután 13 óra 15 perckor egy 15 gépből álló ellenséges repülő csoport támadta bombáival a zászlóaljat. Ez azonban egészen hatástalanul zajlott le és az e napra eső 120 km-es menetteljesítmény után a zászlóalj elérte menetcélját Veszelji helységet. A lovasdandárnak a következő napon, augusztus 14-én az oroszok keleti irányú kitörésének megakadályozása céljából az Ingül patak keleti partján az átjárókat kellett elzárnia. A zászlóalj tehát már 6 órakor elindult és egyelőre Privolnojéig nyomult előre. Itt várta a lovasdandár további parancsait, melyek alapján 16 órakor tovább menetelt. Minden különösebb esemény nélkül, 30 km-es út után 19 órakor érte el a zászlóalj új rendeltetési helyét, Jefíngart. Ide bevonult a 14. kerékpáros zászlóaljhoz beosztott páncélgépkocsi szakasz is. Különben a könynyű harckocsi szakaszt a dandárparancsnokság rendelkezésére kellett visszatartani, a páncéltörő ágyús századot pedig a 14. kerékpáros zászlóaljnak alárendelni. Másnap, augusztus 15-én a lovasdandár megkezdte előnyomulását dél felé, hogy az Ingül átjárókat birtokba vegye. A páncélgépkocsi század 5 órakor az ellenség keleti szárnyának és oldalának erőszakos felderítésére futott ki. A 14. kerékpáros zászlóalj közben Balaskoje területén igen súlyos harcba keveredett. Az ellenség nagyobb erőkkel próbált kitörni keleti irányban az Ingulon át. A páncélgépkocsi század három szakasszal Marjanovka területéről déli, majd nyugati irányban bevezette a felderítést. Részei mindenhol erős tüzérségi tüzet kaptak, a felderítés mégis eredményes volt. A legdélibb szárnyon lévő szakasz egy SS német hadosztállyal vette fel az összeköttetést, sőt annak harcába is öntevékenyen beavatkozott. Itt sikerült egy ellenséges csoport ellentámadását véresen visszavetni. Ezután az egész század Marjanovka területén gyülekezett és 16 órakor bevonult Balka Petrovára, ahová 17 óra körül a páncélos zászlóalj többi részei is beérkeztek. A sikeres harcban nagyobb veszteség nem volt, csak egy páncélgépkocsi vált - orosz páncélelhárító fegyver találata következtében - üzemképtelenné. Igen szépen működött ezen a napon a lovasdandár parancsnoksághoz vezérelt könnyű harckocsi szakasz. Ez 18 órakor parancsot kapott, hogy a válságos helyzetben levő 14. kerékpáros zászlóaljat megsegítse. A szakasz a kerékpáros zászlóalj körletéből indult támadásra és Balaskoje községtől délre az ellenséget rohamtávolságig megközelítette. A szakasz ezután meglepetésszerűen mélyen betört az oroszok védőrendszerébe és őket az esti szürkület ellenére,