A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Helytörténet - Márkusné Bodnár Piroska: A spirisztiták. Egy ibrányi felekezeten kívüli szekta a két világháború között

Márkusné Bodnár Piroska gyülekezet vezetősége, elsősorban a gyülekezetet vezető tag tartotta. Az eléggé zárt közösségben emberi jogokkal rendelkező embernek érezhették magukat. Nem politizáltak. Azonban már ez a tény önmagában is politikai állásfoglalás volt. Különösen az volt gazdasági tevékenységük, hiszen tagadták a korabeli társadalom alappillérét, a magántulajdont. Ezért is minősítették a hatóságok egész tevékenységüket államellenesnek, társadalomellenesnek. Tevékenységük azonban nem jelentett a törvény betűivel szembenállást, a bírósági tárgyalásokon éppen ezért nem tudták őket még ilyen címen sem elítélni. Újságot nem járattak, nem olvastak. Kivételt képezett a Hivatalos Közlöny, de ezt is csak a gyülekezet vezetője, Kató István tanulmányozta. A Biblián kívül más könyvet - sem szépirodalmit, sem gazdaságit, sem tudományosat - nem vettek a kezükbe. A világ eseményeiről semmi lényegeset nem tudtak. Anakronisztikus volt az a magatartásuk is, hogy a technikai újdonságokról nem vettek tudomást, igénybe sem vették azokat (például nem kerékpároztak, rádiót nem hallgattak, moziba nem jártak stb.). Azonban a termelőeszközök korszerű fajtáit elfogadták, be is szerezték, használták is (traktor, vetőgép, ekekapa stb.). A forrásanyag értékelése Néhány szót szeretnék szólni P. Kató István „Az ibrányi felekezeten kívüliek hit keletkezése és élettörténete" című füzetről. A szerző a gyülekezet vezetője volt. Saját költségén nyomtatta ki munkáját Debrecenben, a Wohlberg-nyomdában. Füzet formában jelent meg 33 oldalon. A nyomdában a kéziratot minden bizonnyal nem stilizálták, még a helyesírási hibákat sem javították ki. Ebből a füzetből néhány közkézen forgott, de a csendőrség a legtöbbjét még a kiadás évében elkobozta. így ma már - tudomásom szerint - ilyen füzet kettő van: az egyik a már elhunyt Hegedűs Dezső tulajdonában volt, a másik a tiszaberceli Berencsi-családnál található. A fuzetecskében leírtak őszinte naivsággal tárják fel a szekta megalakulását, belső életét, tevékenységét. A meghurcoltatások ellenére sem tűnik ki semmiféle „osztálygyűlölet" a szövegből. Ez talán hitbeli felfogásukból ered, hiszen először „szeretet vallás" néven kívántak tevékenykedni. Az események kronológiája, az adatok, dátumok, nevek stb. pontosakjói használhatók. Nyelvezete kissé tudálékos, éppen ezért zavarosnak is hatnak a megfogalmazásai. Meg kell említenem Kenderesi Jánosnak Az ibrányi „felekezeten kívüli" szekta története című munkáját is, melynek tényanyaga elsősorban P. Kató füzetéből való, de sokat hivatkozik az akkor még élt szektatagok visszaemlékezéseire is, amelyeket Hegedűs Dezső gyűjtött össze számára. Munkája inkább vallásideológiai oldalról tárgyalja a szekta tevékenységét, ezért igen sok anyagot közöl a Debreceni Református Püspöki Levéltárban föllelhető ibrányi egyházközségi jelentésekből, kivizsgálásokból, jegyzőkönyvekből. Foglalkozik a dolgozat a gyülekezet gazdasági tevékenységével is. Kenderesi munkája függelékként közli „Az Első Ibrányi Egyesület Alapszabályát" is másolatként. Hogyan él az ibrányiak emlékezetében a spiritizmus A spiritiszták vállalkozása a legújabb korba az ókorból „átültetett" és sajátos ideológiával alátámasztott törekvés volt, amelynek az adott kor társadalmában szükségszerűen buknia kellett. 300