A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Helytörténet - Márkusné Bodnár Piroska: A spirisztiták. Egy ibrányi felekezeten kívüli szekta a két világháború között

A spiritiszták voltak hajlandóak, s ezért többször megpofozták a parancsot megtagadókat. Az emlékezetes újságcikk megjelenése után ezek a „megtorlások" megszűntek és nem kellett templomba menniük. A katonai behívásoknak eleget tettek, s a katonaságnál is nagyon kötelességtudóak voltak. Az orvosi segítséget elutasították A csecsemőkori himlőoltási kötelezettségnek és az újraoltásnak vonakodás nélkül eleget tettek. Egyébként nem fordultak orvoshoz. Ebből tragédia is adódott, mert néhány asszony szülésben meghalt, például Takács Józsefné Nagyhalászban, Imre Rubenné Ibrányban. Takács Józsefné született Csoma Erzsébet nagyhalászi lakos várandós volt. Elérkezett a szülés ideje, de a gyermekét nem tudta megszülni. Fájdalmai voltak, de azt békésen viselte, mert tudta, hogy Krisztus is milyen sokat szenvedett az emberekért. Mivel a felekezet tagjai nem hívtak soha orvost a beteghez, így Takács Józsefnéhez sem hívtak, aminek az lett a következménye, hogy belehalt a szülésbe. Ez az eset nagy felháborodást keltett az emberek között, és azt kiáltozták, hogy megölték, mert nem hívtak hozzá orvost. Persze olykor előfordult, hogy a felekezethez nem tartozó szülő nőhöz orvost hívtak, mégis meghalt az anya is és a gyermek is. Hittek, bíztak az Istenben, mert azt mondták, hogy a hit által megmarad az ember. Ezután a nyíregyházi vizsgálóbíró két törvényszéki orvossal kiszállt, a holttestet felboncolták. A férj ellen bűnvádi eljárást indítottak és egy hónapi fogházra ítélték. Ez az eset és eljárás azonban csak megerősítette a hitben a tagokat. E történet után alig telt el egy esztendő, amikor Imre Rubenné született Szerző Irén várandós volt. Nem tudta a gyermekét megszülni, mert „keresztben és halva volt nála". Kató István Istenhez könyörgött, és lett is eredménye a könyörgésnek, mert Imre Rubenné megszülte a gyermeket. Ez az örömhír gyorsan elterjedt, és a gyülekezet tagjai összegyűltek és hálát adtak Istennek. Elénekelték a 25. zsoltárt, mely így kezdődik: „Szívemet hozzád emelem, és benned bízom Uram. Mert meg nem szégyeníttetem, nem nevet senki rajtam...." Nem sokkal ezután Imre Rubenné újra teherbe esett, és a gyermek „ugyanúgy volt nála", mint az első esetben. Ismét sikerült megszülnie a gyermeket, és azt mondta, hogy meglátta az Istennek nyilvános munkáját, mert míg ereje volt, a gyermekét nem tudta megszülni, mikor pedig már nem volt semmi ereje, akkor már meg tudta szülni. Ez pedig az Isten munkája. Ezután a gyülekezet vezetője elmondta, hogy a hitnek úgy kell megfogannia az ember szívében, mint az elültetett növénynek a földben, és növekednie kell. A következő napon azonban Imre Rubenné súlyos beteg lett és meghalt (KATÓ 1937. 29.).

16 Az iskolában a községi orvos által végzett trachoma elleni szemvizsgálatra is elvitték a gyülekezet tagjai a gyerekeiket. A „mindenféle orvoslástól való tartózkodástól" arra következtethetnénk, hogy a házi kuruzslást részesítették előnyben az orvosi kezeléssel szemben. Nem vették igénybe a javasasszonyok szolgálatait sem, de például az égési sebet, vágott sebet otthon saját maguk bekötötték, megfázáskor vizes ruhát tettek magukra.

17 A két világháború között a gyermekek iskolába járása rendszertelen volt, pedig törvény írta elő az iskoláztatási kötelezettséget - a népiskola 6 osztályának elvégzését és az ismétlő Imre Rubennéval kapcsolatban a forrás két szülést említ, pedig csak egy terhessége, így egy szülése volt, amibe belehalt. A szerző az ismereteit közvetlenül a családtagoktól szerezte, akikkel rokonságba került. Kulcsár Antal visszaemlékezése. 295