A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Helytörténet - Márkusné Bodnár Piroska: A spirisztiták. Egy ibrányi felekezeten kívüli szekta a két világháború között

A spiritiszták Kató István - van olyan vélemény, hogy a demokrácia látszatáért - a gyülekezet vezetésére 12 tagú tanácsot választatott (KENDERESI 1966. 40.). Miért éppen 12 tagú volt a tanács? Jézusnak a Biblia szerint 12 tanítványa volt! Ezt vették mintának Katóék. Ez a választás a Kató által előre elgondolt eseménysor első állomása volt. Ezt követte a „közélet" - a vagyonközösség, közös munkavégzés, közös fogyasztás - életbe léptetése. Ennek irányításához kellett a 12 tagú vezetőség! A közéletet egyelőre csak szóban, „hitükre" mondták ki és fogadták el a gyülekezet tagjai. Mindez 1930. október 20-án lépett életbe (KATÓ 1937. 25.). Mi késztette ezeket az embereket, hogy föladva kistulajdonosi önállóságukat a teljesen nincstelenekkel közösséget vállalva elfogadják a Kató-féle „közéletet"? Minden bizonnyal jelentős szerepet játszott ebben hitbeli fanatizmusuk is. Elhatározásukat is bibliai idézettel indokolták: „A hívők összessége pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából semmit sem magáénak, hanem mindenük közös volt." (Újszövetség, Apostolok cselekedetei 3. rész 44—45. vers) Ez volt az „ideológiai" alap, de ennél sokkal mélyrehatóbb és sürgetőbb materiális okok sürgették a „közélet" létrehozását. A gazdasági válság a mezőgazdaságot sem kerülte ki. A nagybirtok kerülni igyekezett minden olyan munkáltatást, amely készpénzkiadással járt. A középparasztság - a faluban volt néhány ide tartozó - felfüggesztette az idegen munkaerő alkalmazását, sőt maga is vállalt ilyen tevékenységet, elsősorban gyermekeit küldte munkába, mert ezeket szívesebben foglalkoztatták a munkát igénylők, mivel kevesebbet kellett nekik fizetni. Az esetleges részes keresményből pénzt nem tudtak csinálni, mert a termény ára alig volt több a semminél. „A magyar falu 600 ezer nincstelen agrárproletárja a mintegy 60%-kal alacsonyabb munkabér, a csekély munkalehetőség (átlagosan évente csak 105 napot dolgoztak) következtében túlzás nélkül lehet állítani szinte állati sorban tengette életét." (MOLNÁR 1967. 402.) A gyülekezetben a mezei munkát már eddig is közösen végezték. Csak egy lépés kellett ahhoz, hogy a munka eredményét, a termést is közössé tegyék, s a fogyasztást is közösségi alapra helyezzék. Nagy gondot okozott az indulásnál, hogy a közéletet vállalók nagy részének adóssága volt, s attól kellett tartani, hogy a hatóság zaklatni fogja őket emiatt. Ezért a „gazdagabbak" közül ketten eladtak l-l hold földet, s a bolti adósságokat minden tag helyett kifizették. (Az nem derült ki soha, hogy ezeket a földjüket, jócselekedet" címén eladókat mivel tudták rávenni, hogy megváljanak tulajdonuktól: együgyűség, vallási fanatizmus, ígéret a későbbi kártalanításra vagy valami más volt az indító ok.) Ugyancsak rendezték a Hitelszövetkezetnél a sürgős fizetnivalókat, az árveréssel fenyegető súlyosabb adóhátralékokat. így lényegében „tiszta lappal" kezdhettek a közös gazdálkodáshoz. Még ezen a télen - 1930-31 telén - a Szász László tulajdonát képező cséplőgéppel egy „cséplőbandával" (így nevezték Ibrányban a részes cséplő munkát végző csapatot) szerződtek, s a nyári cséplés folyamán kb. 100 mázsa terményt kerestek. Erre az évre ha szűkösen is, de biztosították a 230 főt számláló gyülekezet kenyerét. (Még azt is el kell mondanom, hogy az eladott 2 kh föld árából az adósságok kifizetése után a megmaradt pénzből gabonát vettek, s a teljesen nincstelenek között kiosztották.)

9 A súlyos kezdeti bajokat átvészelték, s Kató István hozzálátott a 12 tanácstaggal megvitatott elképzelés megvalósításához. A szóban és „hitre" elfogadott elveket néhányan Berencsi Gyula visszaemlékezései. 289