A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Helytörténet - Márkusné Bodnár Piroska: A spirisztiták. Egy ibrányi felekezeten kívüli szekta a két világháború között

Márkusné Bodnár Piroska Az ibrányi református egyház kántortanítója a századforduló idején messze földön híres ember volt. Mint kiváló tanítót, faluja lakóinak műveltségéért sokat tevőt ismerték. Ő alapította a Művelődési Kört és a könyvtárat is. Ezt a kántortanítót id. Bandár Miklósnak hívták. Rengeteget olvasott. Egyik olvasmánya a spiritizmusról szólt. Az újdonság erejével ható ismeretek hatására behatóbban kezdett foglalkozni a spiritizmus kérdéseivel. Volt tanítványai közül néhányat meghívott magához, és az összejövetelt spiritiszta szeánsz-szerűvé alakította. Az embereket nagyon megfogta a misztikum, s az összejövetelek rendszeressé váltak. 1907-ben az egyik ilyen szeánszra áthívták a lelkészt is, aki az ott tapasztaltak alapján feljelentette a Bandár vezette „társaságot" a főszolgabírónál. A főszolgabíró pedig megtiltotta a további összejöveteleket. Ekkor Bandárék azt határozták el, hogy a budapesti spiritiszták segítségével a Belügyminisztériumból szereznek engedélyt. Mire azonban ez sikerült volna, Bandár tanító rövid betegség után 1907-ben meghalt. A spiritizmussal foglalkozók még néhányszor összejöttek más-más helyen, s „lélekidézéssel" foglalkoztak. Azonban néhányukban olyan aggály merült fel, hogy tevékenységük ellenkezik a Bibliában leírtakkal, s netán kárhozatra jutnak haláluk után. Ezért abbahagyták a spiritiszta tevékenységet, s bibliamagyarázattal kezdtek foglalkozni. Vezetőjük Szilágyi Ferenc és Berecz János lett. Egy alkalommal a református lelkész a papi irodában összekülönbözött Berecz Jánossal, s a pap kizavarta Bereczet a helyiségből. Ettől kezdve a bibliamagyarázók abbahagyták a templomba járást, csak magánházaknál jöttek össze, s ezzel kezdetét vette az egyháztól való elszakadási folyamat. Az egyházból való kiválásnak csak felszíni oka volt a dogmák értelmezése körül támadt nézetkülönbség. Az igazi ok a kiválni akarók társadalmi és gazdasági mélypontra süllyedésében található. Ibrányban a református egyháznak közel 350 kh földje volt. Ennek egy része lelkészi és kántori javadalom volt, de a nagyobbik részét az egyház tagjai harmados földként kapták meg az egyházi közgyűlés évenkénti döntése alapján. De csak a „hitben hűséges és állhatatos", az egyházi adót pontosan fizetők kaphattak harmados földet. Az egyházi adó megfizetésére nagyon sokan képtelenek voltak. Ennek olyan velejárója is volt, hogy az adót ki nem fizetőt törölték a teljes jogú egyháztagok közül: elvesztették szavazati jogukat az egyházi közgyűléseken. Teljesen jogfosztottá váltak, mint állampolgárnak sem volt szavazati joguk, mivel nem feleltek meg a választójogi törvényben előírtaknak, s gazdaságilag teljesen kilátástalan helyzetbe kerültek. Munkát nem kaptak, harmados földhöz nem juthattak, családjuknak jóformán betevő falatja sem volt. Ez ellen a helyzet ellen lázadtak az érintettek, s egyházellenes magatartásuknak agrárszocialista megnyilatkozásokkal is hangot adtak.

3 A bibliamagyarázók tevékenységét az első világháború megszakította. A vezető férfiak közül egyedül Berecz János maradt a faluban, a többiek elestek, eltűntek a fronton. Úgy nézett ki, hogy ügyük egyszer s mindenkorra lekerül a napirendről. Az 1918-1919. évi forradalmi események rövid időre felcsillantották a reményt a jogfosztott nincstelenekben, hogy mind társadalmilag, mind gazdaságilag emberi életet élhetnek majd. Ez a reményük 1919 áprilisában, a románok bevonulásával szertefoszlott. Az 1920-as évek elején Berecz Jánosnak segítője akadt a szervezésben Szilágyi Lászlóné személyében. Hosszabb ideig csak ketten maradtak távol az egyháztól. Csak 1923-ban csatlakozott hozzájuk a szomszédban élő Tar-család. A következő évben már 30 személy lett tagja Az Ibrányi Református Egyház presbitériumi jegyzőkönyve 1911-ből. 164. 284