A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Néprajz - Ratkó Lujza: A néptánc tartalmi elemzése

A néptánc tartalmi elemzése Ratkó Lujza Martin György, európai hírű néptánckutatónk megfogalmazása szerint a kelet-európai néptánckutatást a legutóbbi ideig „bizonyos formalizmus jellemezte" (MARTIN, 1997., 10.). Ez azt jelenti, hogy a figyelem elsősorban a táncok formai jellemzőinek - motívumainak, szerkezetének, zenével való viszonyának - tanulmányozására és formai szempontú tipologizálására terjedt ki, míg jóval kisebb jelentőséget kapott a tartalmi-funkcionális kérdések vizsgálata. Martin mindig is hangsúlyozta a táncok komplex elemzésének szükségességét, azaz a formai és zenei sajátosságok mellett a tartalmi-funkcionális jegyek taglalását - sajnálatos módon azonban ez a legtöbb esetben nem valósult meg. Hogy mi okból, annak korszakonként változóan több oka is volt. A tánckutatás kezdeti időszakában a legsürgetőbb feladatok elvégzése, azaz a magyar néptáncok alapvonásainak meghatározása, a táncok tipologizálása és a dialektushatárok kijelölése volt az, ami háttérbe szorította a tánckutatásnak ezt az oldalát, míg a későbbiekben legtöbbször a táncokkal, táncélettel kapcsolatos szisztematikus néprajzi gyűjtések hiánya jelentette a legfőbb akadályt a komplex szemlélet érvényesítésében. Mindamellett természetesen jó néhány olyan tanulmány is született, amely eleget tesz a komplexitás követelményének, és a táncokat nemcsak önmagukban, hanem a paraszti élet eleven közegében vizsgálja, s így társadalmi-kulturális összefüggéseiket, funkcionális vonásaikat is képes feltárni. A néptánckutatás öt évtizedének eddigi eredményei azonban ma már olyan finomításokra is lehetőséget nyújtanak, amelyek tovább árnyalják, pontosítják a táncok vizsgálatának korábban meghatározott hármas szempontrendszerét. Ennek a pontosításnak a legkézenfekvőbb módja a tartalmi és a funkcionális szempont eddig összevont kategóriájának kettéválasztása. Noha a két szempont szorosan összefügg egymással, az elkülönítés mégis mindenképpen indokolt, hiszen míg tartalom alatt általában valamilyen belső jelentést, mondanivalót értünk, addig a funkció a tartalomtól gyakran független aktuális szerepkört, rendeltetést foglalja magában. A tánctudomány eddigi történetében a két fogalomnak inkább csak körülírása és nem pontos meghatározása történt meg, ami - egy kategóriába való összevonásuk mellett - még inkább összemosta a köztük levő különbségeket. (Vö. MARTIN 1997., MARTIN-PESOVÁR 1997.) Ennek következtében a táncelemzés eddigi gyakorlatában a tartalmi-funkcionális szempontú vizsgálat lényegében egyet jelentett az adott tánc funkciójának leírásával; egy-egy tánc vagy tánctípus tartalmi tényezőinek vizsgálatára és meghatározására mindössze néhány tanulmány tett kísérletet. (FALVAY 1983., FALVAY 1985., FALVAY 1987., PESOVÁR 1983., PESOVÁR 1997., RATKÓ 1997., RATKÓ 2001.) Azonban már ezekből az elszórt kísérletekből is kiviláglik, hogy egy tartalmi szempontú vizsgálódás lényeges új eredményeket hozhat a táncok kutatásában - olyan új eredményeket, amelyek jelentősen kiegészíthetik, sőt akár kisebb vagy nagyobb mértékben módosíthatják is a formai elemzések konzekvenciáit. 257