A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Néprajz - Bodnár Zsuzsanna: Korszakok és életformák tükre. Múzeumban a Galambos Dezső-féle néprjazi gyűjtemény

Korszakok és életformák tükre Szintén a szekér tartozékai afacsigák (ltsz.: 2001.36.258.1-2.-259.1-2.-260.), fából faragottak, esztergáltak. A szekérre magasan felrakott széna vagy szalma kötéllel való leszorításánál használták. A szekérrúdra, szekérvégre akasztották és vitték magukkal a határba a dongás csobolyót (ltsz.: 2001.36.46.), amely keményfából készült, dob alakú víztartó edény. Az oldalán kis méretű nyílás található, amelyen keresztül itták a vizet. A földművelés fontos eszköze volt az ekeösztöke, isztike. Az ekefejen és csoroszlyán felgyülemlett dudvát, gazt távolították el vele. Az eke gerendelye mellé szúrták, hogy mindig kéznél legyen. Az ösztöke (ltsz.: 2001.36.35.) vasból készült kovácsmunka, eredetileg fanyéllel használták, háromszög alakú, nyele hiányzik. Két ösztöke (ltsz.: 2001.36.118-119.) szintén vasból készült kovácsmunka, háromszög, illetve ovális, kiszélesedő véggel. A szénavágó, kazalvágó (ltsz.: 2001.36.108.) szintén a mezőgazdasági munkák és az állattartás során használt eszköz. Eredetileg egy görbített fanyélből és kovácsoltvasból készült, eresztett tipróval ellátott, patkó alakú, éles nyesőkésből állt. Itt a fanyél hiányzik. A tömött kazalba rakott szénából, takarmányból a tipróra állva és a mankóra ráhasalva az éles vassal féltenyérnyi szeletekben, függőlegesen vágták le a kívánt mennyiséget. Ezáltal elkerülték a pazarlást, másrészt a függőlegesen és tömören levágott kazaloldalt az időjárás kevésbé kezdte ki. Szintén a jószágok takarmányozása során használt segédeszköz a szénahúzó horog, kazalhúzó, vonyogó (ltsz.: 2001.36.94—95.), amely vasból készült, díszítetlen, hegyes kampó, göcsörtös fanyéllel. Ezzel a szerszámmal húzgálták ki az állatok számára a szénát vagy a szalmát a tömör kazalból. Az Alföldön és a Dunántúlon használt eszköz. A vasgereblye (ltsz.: 2001.36.45.) kovácsmunka, eredetileg fanyéllel, köpűs megerősítéssel készült. Kerti munkáknál használták a felásott vagy megkapált föld elporhanyítására. Afavilla (ltsz.: 2001.36.92.) a gazdálkodás fontos eszköze volt. Fából faragott, háromágú, erősen szétálló, görbülő hegyes ágakkal, két vasabronccsal megerősítve. A törekrázó (ltsz.: 2001.36.134.) négy ritkán álló, befelé görbülő nagy vasfoggal készült, amely a farészbe van erősítve. Eredetileg egyszerű, kétágú villás nyele lehetett, erre utal a farészben a két lyuk, a nyél helye. Azsákhordó (ltsz.: 2001.36.262.) puhafából készült, két darab deszkából faragott, két rúd tartja össze, facsapolással. A keret két vastagabb lécére fektették a zsákot, s a két vékonyabb rúdját megmarkolva, a zsákot átölelve vitték. A szőlőműveléshez használt csákány (ltsz.: 2001.36.33.) íves éllel, összeszűkülő vállal, öntöttvasból készült, nyélnek kiképzett résszel. (A nyél hiányzik.) Szintén a szőlő- és borfeldolgozás eszköze a léhó (ltsz.: 2001.36.265.), amely farönkből kifaragott téglatest, alján egy kifolyónyílással. Ezen a nyíláson keresztül öntötték a bort a hordóba. A gyűjtemény egyik legrégibb darabja a kecskeméti metszőolló (ltsz.: 2001.36.114), amely különleges formájával és anyagával hívja fel magára a figyelmet (6. kép). A kukoricaművelés, tengerifeldolgozás eszközei a kézi tengerimorzsolók (ltsz.: 2001.36.109-112.), öntöttvasból, vaslemezből készült kovácsmunkák. Hajlított, ovális alakúak, az egyenes oldalon kétsoros „fogazattal", morzsolórésszel (vö. NYÁRÁDY 1955. 290-291.). A legérdekesebb tengerimorzsoló (ltsz.: 2001.36.112.) felső, hajlított része ronggyal, papírral, dróttal, madzaggal van átkötve, hogy ne dörzsölje ki a kézfejet.