A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Néprajz - Bodnár Zsuzsanna: Korszakok és életformák tükre. Múzeumban a Galambos Dezső-féle néprjazi gyűjtemény

Korszakok és életformák: tükre A gazdálkodás eszközei A mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén a folyószabályozásokig az állattartás volt az uralkodó gazdálkodási forma, a földművelés másodrendű szerepet töltött be. A Tisza árterületén az ártéri gazdálkodás - réti állattenyésztéssel - volt a meghatározó (SZABÓ 2001. 53.). A nyíri Mezőségen a természeti adottságok a hortobágyihoz hasonló nagyállattartásnak (pusztai állattartás) kedveztek. Bátky Zsigmond Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére című munkájában, a Gazdálkodás fejezetben a következőket írja: a gyűjteményekben lévő szerszámokat „néprajzi szempontból becsessé teszi még az is, hogy azok legnagyobb része házi gyártmány, tehát a készítő nép százados gyakorlata szerint maga fundálta ki, vagy alakította át, s ez bepillantást enged képességeibe, ízlésébe. E szerszámok túlnyomó részben fából, vasból készültek, s így tág teret engednek a faragó-, díszítőművészetnél? (BÁTKY 1906. / 1992. 31.). A hajdani életforma hű tanúi a Galambos Dezső által gyűjtött tárgyak, eszközök. Az állattartás eszközei Az állattartás eszközeinek egy csoportja a legeltetéshez kapcsolódik. A csengők és a kolompok kiválasztása nem volt könnyű feladat. A magára valamit is adó pásztor úgy hangolta össze őket, hogy a nyájban kellemes legyen a hangzásuk. A kolompok (ltsz.: 2001.36.47-59.) az állatok őrzésénél, terelésénél voltak fontosak, jelezték a pásztor számára az állatok mozgását. A különböző méretű, benyomott oldalú kolompok az alföldi típusba tartoznak (SZABÓ 2001. 58.). Cigánykovácsok és falusi kovácsok készítették őket külön megrendelésre. Vasbádogból készültek, vörösrézzel vagy sárgarézzel kiegészítve. A szebb hangzás érdekében a kovácsok hangoló rézcsíkokat raktak a kolompokra (BARNA 1989. 62-64.). Minden nagyságrendű megtalálható a gyűjteményben, a legkisebbtől a legnagyobbig. Kolompot tettek ökörre, tehénre, birkára, disznóra. A csengők (ltsz.: 2001.36.61-65.) réz- és bronzötvözetből készültek, ütőjük réz vagy vas. A csikócsengő (ltsz.: 2001.36. 244.) igen szép és igényes darab, sötétbarna csatos bőrszíjjal készült, amely szöggel van a „haranghoz" (csengőhöz) fogatva. A bőrszíj igényesen megmunkált, rajta sárgarézből készült csat található, belül homorú, szélén áttört csipkézettel, beverésekkel díszítve. A rézcsengőket lovak legeltetésénél használták, de különösen ünnepi fogatoknál kapott kitüntetett szerepet (1. kép). 1. kép Csikócsengő, díszített, csatos bőrszíjjal (Ltsz.: 2001. 36. 244.) Abb. 1 Fohlenschelle, verziert, mit Lederriemen mit Schnallenverschluss (Inv. 2001.36. 244) 231