A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Néprajz - Hegedűs Gyöngyi: Az aprójószágtartás hagyományai három Tisza menti faluban (Ároktő, Tiszadorogma, Tiszabábolna)

Hegedűs Gyöngyi A nagyobb aprólék szemes takarmányt kap. Ez főleg kukorica, de lehet búza, árpa, emellett dudvát, lucernát, a szemesbe keverve búzakorpát, esetleg főtt krumplit esznek. Valamikor kevés terményen éltek az aprólékok és sokat kapirgáltak, legelésztek. Mára megfordult az arány. Elsősorban szemes takarmányon élnek, és ezt egészíti ki néha egy kis zöld. Naponta kétszer vagy háromszor kapnak enni. A tengeritől jobban híznak, az árpától jobban tojnak, a gyöngyinek meg köles jár, ha kedvezni akarnak neki. Az egyik bábolnai adatközlő szerint a tojáshozamot a zöldtakarmány növeli. Naponta többször adnak vizet a jószágnak, különösen, ha libát vagy kacsát is tartanak, mivel ezek kifurdik az edényükből a vizet. A felnőtt jószágot folyamatosan felhasználják, és régen - a nagyobb állományok idején - piacra is vitték. Azonban néhány szaporításra szánt egyedet meghagytak. Egy vadabb, tüzesebb kakas, gácsér, gúnár mellé kb. 15-25 csirkét, 4-6 libát, 6-8 kacsát hagytak a termékenység érdekében, hogy jó kotló alá való tojásaik legyenek. Ezt most - a tapos csirkék idejében - is így csinálják. A különbség csak az, hogy régen tovább maradtak magnak, manapság két év után ezek is kicserélődnek. Kappant sehol sem tartottak, se régen, se most. A tyúktojást vitték piacra is, és sokféleképpen felhasználták. A kacsa és liba tojását általában összegyűjtötték és kotló alá rakták. Előfordult az is, hogy frissen, étkezéshez használták fel. A kacsatojásból pl. sárgább, lágyabb lesz a gyúrt tészta. A kacsának, libának a tolla és zsírja is fontos szerepet tölt be. Kb. 8 hetes korukban lehet először tépni őket. Általában akkor tépik - kétszer vagy háromszor-, amikor elkezdi hullatni a tollát. Háromszor akkor tépnek, ha az aprólék korai kelésű és nem akarják hízásra fogni. Mielőtt megtépik, vízre hajtják őket. A szárnyuk alatt, a hasukon tépik le előbb a tollat, aztán a pelyhet, amelyet különválasztanak. A harmadik tépésnél van a legtöbb pehely. A tollat, pelyhet tokba rakva, szabad levegőn tárolják. Vagy a lánygyermek stafírungjába szánt párnát, dunnát töltötték meg vele, vagy a vándor tollkereskedő készlete gyarapodott vele, vagy maguk vitték el eladni a tallushoz. A libatoll értékesebb volt, de egyformán felhasználták a liba- és a kacsatollat. Az egyik dorogmai adatközlő szerint a kacsatollat inkább párnába, a libatollat inkább dunnába tették, egy másik dorogmai adatközlő szerint viszont nem volt különbség a kétfajta toll felhasználásában. Bábolnán pedig épp ellenkezőleg, a libatollat rakták párnába, a kacsapelyhet dunnába. Kacsa- vagy libazsírt akkor nyertek, ha előtte meghízlalták őket. Ezt a töméssel, másképpen dugással érték el. A töméshez tengerit használtak, ezért tengeritörés után, ősszel történt a tömés. Hamarabb nem lehetett, mert a gyenge tengeritől megnő az epéje. A tengerit be kellett áztatni, olajat vagy zsírt és sót tettek hozzá, hogy jobban csússzon. Nem mindenki értett a töméshez, mert megnehezítette a munkát, hogy a liba harapott, a szem a légcsövébe mehetett, vagy visszaköpte a szemet. Ahol sok liba volt, ott tömőgépet is használtak. Ennek hosszú csöve leért a liba begyébe, és ahogy telt a begye gurult hátra a kiskocsi. A kacsát valamivel könnyebb tömni. Tömés után tengericsuhéval kötötték el az állat nyakát, hogy vissza ne górja a szemet. A hízás 3-4 hét alatt következett be, de ez alatt folyamatosan tömték őket. Igyekeztek úgy időzíteni, hogy búcsúra (Bábolnán szept. 8-a) vagy valamilyen ünnep közeledtére meghízzanak a jószágok, hogy piacra vihessék őket. Leggyakrabban a mezőkövesdi, mezőcsáti, polgári, tiszafüredi piacra jártak. Voltak azonban olyan vándorkereskedők, akik tömés előtt jöttek és felvásárolták a tömésre alkalmas libákat, de a pucér hasú, tépett libát nem vették át. 224