A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Néprajz - Fábián László: A haj és a hajviseletek, valamint gondozásuk Csengerben az 1920–30-as években

A haj és a hajviseletek, valamint gondozásuk Csengerben az 1920-30-as években A kocsma mellett a borbélyműhely volt a hírek kicserélődésének legfőbb helye. A 30-as évek végén az egyik borbély még egy, akkor itt újdonságnak számító rádiókészüléket is beállított a műhelybe, hogy hozzájárjanak többen. Női fodrász egészen későn, a negyvenes évek elején került Csengerbe, egy csendőrőrmester feleségeként. A Kispiacon laktak, elég messze a központtól. Ondolálónak hívta a köznyelv. Ezt megelőző időkben a nők haját (esetleg csak műkedvelő előadások alkalmával mondhatni ürügyén) borbély „tette rendbe". A harmincas évek vége táján egyre inkább kezdtek az új frizuradivatok betörni Csengerbe. A tehetősebb gazdalányok már polgáriba jártak Mátészalkára később Szatmárnémetibe - a városba. Egyre nagyobb igényeik lettek. Egyre több Új idők, Magyar Nők Lapja, Színházi Elet és egyéb nőknek szóló újság forgott közkézen a lányok és a fiatalabb asszonyok körében. A korabeli fényképek jól szemléltetik a modern frizurák térhódítását. Igen találóan meséli el ezt a divatváltást az egyik női interjúalany; „....mikor osztán a Karádi frizura bejött, akkor bolondult meg mindenki. Én is levágattam a hosszú hajam, odaadtam a borbélynak, úgy örült, hogy na!!"

2

% (24. kép) Úgy érzem, talán ezzel az interjúrészlettel tudnám legjellemzőbben lezárni tanulmányomat, mely interjúrészlet egy korszak lezáródásának kifejeződése. Lezáródását jelenti egy hagyományos, tradicionális világnak, melynek mélybe vesző gyökerei voltak. Az ezt követő időszak divatjait már a külső, manipulatív erők irányítják, melyeket az egyre fejlődő kommunikációs eszközök segítenek. Adatközlő: Barkász Gedeonná.