A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Néprajz - Fábián László: A haj és a hajviseletek, valamint gondozásuk Csengerben az 1920–30-as években

A haj és a hajviseletek, valamint gondozásuk Csengédben az 1920-30-as években Igazából csak a XIX. század elejéről tudunk képet adni a parasztság hajviseletéről. Első nagyobb szabású forrásunk Bikessy közel nyolcvan képből álló műve, amelyhez a szöveget Csaplovics János írta (CSAPLOVICS 1820). A mű megjelentetése 1816-ban kezdődött, és /520-ban adták ki a szövegkönyvet is. A reformkorszak előtti időszak a néprajzi érdeklődés kezdete. Csaplovics használta először az etnográfia kifejezést. Az ő megfogalmazása szerint az etnográfia feladata a nép megismerése „úgy ahogy van ", jelen helyzetében, valóságos állapotának megfelelően. Ennek köszönhetően leírása megbízható forrás. A reformkorban egyébként egyre több és színesebb leírással találkozhatunk a hajviseletekkel kapcsolatban. Bikessy képeinek leírása szerint a XIX. század első negyedében még általános volt a hosszú haj. Ez sokszor szabadon göndörödött a vállra, sokszor pedig „gombra", „csimbókra" volt kötve, esetleg fésűvel szorították hátra (2. kép - KRESZ 1956. 38. és 78. tábla, ill. HOPPAL ET ALII 1990. 296-298. kép). A hosszú hajat illetve a csimbókot szokás volt a süveg vagy kalap alá felgyűrni, különösen munka közben. A hosszú, gyakran csimbókba kötött haj viseletével a későbbi korból való 2. kép — Abb.2 ábrázolásokon is találkozhatunk, különösen a régi divathoz hű öregeknél, valamint pásztoroknál. A leírások is a hosszú, erősen zsírozott hajat jelölik meg általános viseletnek a század első szakaszában, amelyhez az öregek később is hívek maradtak. Bikessy szövegkönyve írja a kun férfiak viseletével kapcsolatban, hogy a hajat „gombra" kötik, hogy ezzel a haj zilálódását és kócosodását megakadályozzák, s ez a többi magyarnál is általános szokás. Szentesről írják: „sok Ifi ak hajókat hosszúra hagynak nőni 'sírral megkenve' s nyáron mikor dolgoznak, kalap alá gyűrik." — „A 'férfiak mind eddig hajókat megnyölesztették, némellek füleik alatt gombokra kötötték, mások horgos fűsűvel lefoglalták" - írták Göcsejből 1838-ban. Az 1819-QS palóc leírás a hosszúra növelt, gombra kötött hajviseletnél régebbi - még XVIII. századi - hajviseletről is megemlékezik. „ 1780-ik Esztendő körül látni volt még ollyan öregeket, a' kik üstökön kívül más minden hajókat leborotváltatták." „Mostan az idősbbek előhajokat homlokon csomóba tekerik, és felálló rövid üstököt viselnek; a' legények pedig homlokok felett üstöket kötnek, és azt három ágba fonyván, hátra lódítják. " - írja Szeder Fábián. Ez forrásaink közt az egyetlen adat a fej borotválására, s jellemző, hogy a más téren is legelmaradottabb palóc vidékről való (KRESZ 1956. 37.). A hosszú hajra vonatkozó adalék Csengerből, a Városi Jegyzőkönyv 1806 évi bejegyzése: „ Ao. 1806.21 may. Bé panaszoltatott ifjabb Ns. Kiss Várday Papp István által [...] annak utánna a kalapot aluttába ki lopván görbe fésűjével egybe. " Az ilyen görbe fésűkkel a férfiak a hosszú hajukat fogták fel. Garay Ákos kutatásaiból, még inkább rajzaiból ismerjük ezeket a felerősítési, illetve fonási módozatokat (HOPPAL ET ALII 1990 82.). 193