A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)
Régészet - Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Csat a szarmata viseletben és a temetkezési rítusban
Istvánovits Eszter — Kulcsár Valeria A két csat együttes előfordulásával a szarmata férfisírokban több kutató foglalkozott. Istvánovits Eszter tiszadobi publikációjában (ISTVÁNOVITS 1993. 112.) a funkciójukat kérdésesnek tartotta, rámutatott azonban arra, hogy hasonló esetekkel viszonylag gyakran találkozunk a Marosszentanna/Csernyahov kultúrában (ld. lejjebb). Dinnyés István a hévízgyörki 14. számú két csatos sírt elemezve egy észak-kaukázusi párhuzamra hivatkozott (DINNYÉS 1991. 166. további irodalommal). Legutóbb Vörös Gabriella tért ki részletesen a problémára (VÖRÖS 2002.) a szarmata férfiviselettel foglalkozó cikksorozatának legfrissebb részében, amelyben a Hódmezővásárhely-kopáncsi temetkezés kapcsán elsősorban a szíjvéges (kettős szíjvéges) övekre koncentrálta figyelmét. Nagy Margit szerint, aki szintén foglalkozott a kopáncsi sírral, a bronzveretes öv párhuzamai a sziléziai és a Visztula-völgyi germánoknál fedezhetők fel, ami a Dél-Alföld korai, III. századi germán (gepida vagy gót) kapcsolataira utal (NAGY 1984. 204). A Kárpát-medencei hunkori sírokban talált két, illetve több csat problematikáját Tomka Péter tárgyalta részletesen. 0 úgy gondolta, hogy a szarmaták temetőiben „fegyverövvel alig számolhatunk". (TOMKA 2001. 170.) A fenti két, illetve több csatos esetek felsorolásából kiderül, hogy a II. század végétől a szarmata kor végéig folyamatosan követhető a szokás. Térképre vetítéséből jól látszik (1. kép), hogy az Alföldön általánosan elterjedt, a dél-alföldi lelőhelyek túlsúlya valószínűleg csak a terület hagyományosan jól kutatott jellegének köszönhető. Vaday Andrea szerint a két csat előfordulása az esetek többségében a balteus, vagyis a római módra viselt fegyverfüggesztő szíj meglétére utal (VADAY 1989. 69. 182. Íj.). Ugyanakkor Dinnyés István és Vörös Gabriella egyaránt rámutatott: fegyveres és fegyvertelen sírokban egyaránt előfordul, egyik kategória sem kerül túlsúlyba, így a második öv meglétét valószínűleg csak az esetek egy részében lehet fegyverövként értelmezni (DINNYÉS 1991. 166., VÖRÖS 2002. 325.). Több temetkezésben az egyik csatot a mellkason vagy tájékán dokumentálták, s voltak a könyöknél, illetve a karon belül talált darabok (pl. Endrőd-Szujókereszt 85. sír, Hortobágy-Poroshát VII. 4. sír, Subotica-Azotara 100. sír, Szentes-Sárgapart, Szatmári L. vályogvető telepe 1. sír, Tápé-Malajdok 27. sír). Ez alapján feltételezhetjük, hogy a szóban forgó sírokban eltemetett férfiak balteust viseltek. Ezt a szokást azonban csak a két csatos sírok viszonylag kis számában lehetett megfigyelni. Meg kell jegyeznünk, hogy - mint láthattuk - két csat előfordult női sírban is, ahol a balteus, mint fegyverfüggesztő öv jelenlétét kizárhatjuk. Néhány esetben a második csat kétségtelenül a kard felfüggesztését szolgálta: ezekben a sírokban a csatok közvetlenül a kard mellett kerültek elő. Ezek között említhetjük a Sándorfalva-eperjesi 1. és 5. sírt, valamint egy, a Kiskunfélegyháza-Pákapuszta-Dósa-tanya lelőhelyen feltárt sírt 6 . Figyelembe véve, hogy ezekben az esetekben a csatot a markolaton vagy ahhoz nagyon közel találták, a funkciója nyilvánvaló, de ugyanakkor semmi sem utalt a balteus jelenlétére. Hasonló jelenséget dokumentáltak néhány, a Krím-félszigeten talált V. századi sírban (2-3. kép), ahol függesztő csatokként rekonstruálták őket (HAJREGYINOVA 1999. risz. 6). Több esetben megfigyelhető volt, hogy a csat (a sírban lévő egyetlen vagy a második) nem deréktájon, hanem a comb között vagy az egyik comb belső oldalán, esetleg térdnél került elő. (Egyes helyeken ez temetőspecifikus jellegzetesség, ezek közé tartozik pl. Tiszadob-Sziget, vagy Subotica-Azotara). Ez arra utal, hogy az öv a sírba nem a funkcionális helyére került, hanem vagy kioldották a halotton, vagy külön, leoldott állapotban helyezték el, Kulcsár Valéria publikálatlan ásatása.
