A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Makkay János: Néhány régészeti kapcsolat a műkénéi világ és a Kárpát-medence között

Néhány régészeti kapcsolat a mükénéi világ és a Kárpát-medence között Vannak bizonyos jelei annak, hogy a lineáris B, sőt esetleg már a lineáris A írás gyenge hatásai befolyással voltak az Észak-Balkán bronzkorának egyes díszítő elemeire (a lineáris A írás esetleges hatásaira Közép-Európában lásd VLADAR-BARTONÉK 1977. 423-427.). Erre utalnak a szokatlan motívumok Vattina egyes leletein, így elsősorban egy átfúrt agyaggolyón, valamint egy agyagedény mészbetéttel kitöltött mintázata, továbbá két edénytöredéken látható bekarcolt jelek csoportja (MAKKAY 1966/67. 31-37., MAKKAY 1969. III. tábla 3., MAKKAY 1989. A vattinai úgynevezett mágikus golyóbisra lásd MASSON 1971. 30-31., III. tábla a 34. oldalon). Túrkeve-Terehalmon néhány olyan, az ottományi időszakba tartozó edénycserép is előkerült, amelyeken bekarcolt jelek láthatók és nem tarthatók egyszerűen csak díszítőmintáknak. Ezek mindmáig közöletlenek, de feltehető, hogy a lineáris B írás egyes jeleit utánozták.

3 Az említhető leletek következő csoportjába az olyan tárgyak tartoznak, amelyek fölöttébb hasonlítanak az agyarlemezekkel borított mükénéi sisak fő alkatrészéhez, az átfúrt agyarlemezekhez. Ezeken a vadkan vagy a háziasított kandisznó agyarából hasított kis, téglalap alakú lemezeken két-hat átfúrás van, de előfordulnak hosszabbak is, sőt olyan, kissé görbült darabok, amelyek még őrzik az agyar alakját és amelyek esetleg szarvas sisakok részei voltak. Előkerültek ilyesféle agyarlemezek a törökszentmiklósi Terehalom feltárásán is (MEIER-ARENDT 1993., no. 274., 88. ábra a 130. oldalon, nos. 396-398.). A legmeglepőbbek azonban egy - a középső bronzkor legkorábbi szakaszába, tehát a korai füzesabonyi kultúrába keltezhető - kelet-szlovákiai temetőben kerültek elő. Nizná MysVa (Alsómislye) ez a lelőhely, ahol több mint 300 temetkezést tártak fel és mindössze három sírban (a 118., 222. és 282. sírokban) 8000-nél is több fajanszgyöngyöt találtak. A lakosság déli, égéi kapcsolatai tehát igen élénkek voltak. A 280. sír férfi temetkezése volt. A fej felőli részét ismeretlen korú - bizonyára régi - megbolygatta. A bal lapocka mellett 49 négyszögletes és trapéz alakú agyarlemez volt, mégpedig a gerinc mentén a felkarcsontig. Általában nyolc, esetenként tíz helyen párosával voltak átfúrva, élük pedig finoman le volt csiszolva (vagy csiszolódva). Hosszuk 27-30 mm között van, a szélességük pedig 15-27mm között mozog. Egy agancstárgyat a publikáló övkapocsnak tart. Ez a lemezek sorának alsó végénél került elő. Ez egy olyan ovális lemez, amely nagyon jól megfelel az agyarlemezes sisakok felső részén lévő záródarabnak, amelynek középső átfúrásába a sisak csúcsán a sisaktaréjt vagy sisakforgót tűzték (2. kép 4.) OLEXA 1987. 260. 5. ábra.). Ezeknek az agyarlemezeknek az alakja és mérete jól megfelel a mükénéi 518. kamrasírban talált 70 lemezének, melyek hossza 2,5-5 cm közötti (WACE 1932. 85. xxxviii. tábla), ugyanakkor kisebbek, mint a IV. és V. aknasírokban előkerült lemezek (az utóbbiak között vannak egészen kicsi - 1,8-2,2 cm hosszú - darabok is: KARO 1930. 112., 154., nos. 521-531., 895-896., továbbá a lxix., lxx. és lxxi. táblák. Lásd még VARVARIGOS 1981.). Ez a kelet-szlovákiai leletegyüttes nézetem szerint tovább erősíti azt a korábbi véleményemet (MAKKAY 1982. 3-4.), miszerint a Kárpát-medence középső bronzkorának népei ismerték és használták az agyarlemezes sisakot, jóllehet annak a mükénéiektől esetleg kissé eltérő kivitelű válfaját (a kérdés legújabb kutatási eredményeihez, főleg Imma Kilian-Dirlmeier negatív álláspontjához lásd MAKKAY 2000b.). A feltárást végző Olexa szerint az agyarlemezek a gerincoszlop mögött feküdtek egy sorban a lapockától a felkarcsont középső részéig vagy a csípőig. Ez azonban nem lehetett a valós helyzet, mert egy sorban elhelyezkedő, egyenkint 2,7-3 cm hosszú 49 darab agyarlemez egy körülbelül 1,5 m hosszú sort adna ki, amilyen távolság még a lapocka és a csípő (medencelapát) között sem lehet, nem is beszélve a lapocka és a humerus középső része közötti távolságról. A lemezek tehát nem feküdhettek egyetlen sorban - az eredetiben „in einer Reihe hintereinander'' -, hanem csoportot alkothattak, ami megfelelhet például egy agyarlemezes sisak helyzetének, amit betettek a sírba, például a halott mellére. 3 A feltárást végző kollégák - Csányi Marietta és Tárnoki Judit - szíves baráti közlése alapján tudok ezekről a leletekről, amelyek ilyen jellegéről Tószegen és Szolnokon tett látogatásunk alkalmával Sinclair Hood és Jan Bouzek is meggyőződött. 79