A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Kurucz Katalin: Őskori leletek Szabolcs község határából

Kurucz Katalin említi Kemenczei (JÓSA-KEMENCZEI 1963/64. 27.). Mozsolics Amália a félhold formájú csüngőket a középső bronzkori ékszertípusok közé sorolta. Az ercsi depot bemutatása egyben a viselet módját is megmutatja (MOZSOLICS 1967. 208.) Esetünkben az ismeretlen tálalási körülmények miatt a kronológiai besorolás bizonytalan. Annyi bizonyos, hogy ez az ékszertípus gyakran sírokban is előfordul, s a községben előkerült középső bronzkor végi síregyüttes nem zárja ki annak lehetőségét sem, hogy a csüngő is sírmelléklet volt. Emellett az ékszer készítési technikája legalább olyan fontos, hiszen a leírásban szereplő habkő régészetileg értelmezhetetlen. Egy Hódmezővásárhely-Kopáncson előkerült sírból származó gyöngyök spektográfiai vizsgálata tette lehetővé, hogy a korábban „fajanszgyöngyként" emlegetett ékszerek készítési technikájához is közelebb jussunk. Kiderült, hogy a gyöngyök anyagát „nagyobb kvarcszemcsékből álló anyagból (kvarctelérf, savanyú vulkánit?) vagy talán kvarchomokból törték, a szilánkokat valamilyen módon összepréselték, esetleg agyaggal bevonták. Nem kizárt, hogy ezután az így becsomagolt anyagot kiégették" (JÓZSA-SZABÓ-SZAKMÁNY 1999.) Az elmondott technológiai eljárás helyi műhelyekben is alkalmazható volt, ennek következtében egyes bronzkori ékszerek utánzata széles körben elterjedt. Jászdózsáról egy korong másolatát ismerjük, ami azt bizonyítja, hogy az eljárás a középső bronzkorban a Kárpát-medencében is bizonyosan ismert (CSÁNYI-TÁRNOKI 1992. 202: 372.). A legújabb kutatások során Demecser határában került elő egy, a szabolcsihoz hasonló, de attól kicsit nagyobb méretű csüngő (ALMÁSSY 1997.). Maga a technika már a korai bronzkorban elterjedt. J. Bátora Szlovákia és Dél-Lengyelország területén korai bronzkori leletegyüttesek hasonló technikával készült leleteit gyűjtötte össze (BÁTORA 1995.). A földvár építési korával kapcsolatban a mai napig megoszlanak a vélemények. Az 1923-as Alispáni jelentésben olvashatjuk, hogy ,^i földváráról híres Szabolcs község határában Tomory Dezső és Zoltán urak birtokán az úgynevezett Hidegoldalon földmunkálat alkalmával egy kisebb és egy nagyobb bronzkori urna került felszínre, mely égetett embercsontokkal volt tele. A földtulajdonosok az urnákat muzeumunknak ajándékozták. Nem első eset, hogy a község kül- és belterületéről bronzkori tárgyak kerülnek gyűjteményünkbe, melyek szaporodó száma Jósa András azon állítása mellett tanúskodnak, hogy a ma is meglévő földvárat a honfoglalók csak megerősítették, keletkezési ideje azonban előbbi kor, a leletek bizonysága szerint a bronzkor lehetett. " (ALISP. JEL. 1923. 80.) Semmi közelebbit nem tudunk egy, a földvárból 1932-ben bekerült állatcsonttöredékről, mely egy őstulok bal oldali szarvcsap szelete. A vágási felület alapján korabeli megmunkálásról van szó (JAM 67.95.

1.).

2 1894. júniusában „Szabolcs község belterületén, a földvártól mintegy 2-300 lépésnyire keletre, Bihari András telkén kutásás alkalmával 4 öl mélységben csontok és egy 3 darabra tört korongos fejű tű társaságában" három agyagedény került elő (JÓSA 1899. 8.). 30. Fekete, alacsony talpgyűrűn álló, nyomott gömbhasú, hengeres nyakú, enyhén kihajló peremű korsó, hengeres nyakán vízszintesen, kettesével bekarcolt vékony vonalak, hasán plasztikusan is hangsúlyozott, vékony bekarcolt spiráldíszek helyezkednek el. Az eredetileg a peremből induló szalagfül letört, csak hasvonalán maradt meg a csonkja. Pá: 8,5 cm, Fá: 5,3 cm, M:8,l cm (JAM 57.290.1.). 31. Szürke, foltos, enyhén kihajló, nagyon vékony peremű, hasvonalán öblösödő, majd összeszűkülő korsó. Perem fölé magasodó szalagfüle a hasvonalra támaszkodik. Hengeres nyaka díszítetlen, a fül végződésénél vízszintesen körbefutó vékony bekarcolt vonal alól függőleges bekarcolt vonaldíszek futnak lefelé, közöttük szimmetrikusan négy helyen lefelé irányuló hegyes bütyök ül az edény hasán. Pá: 10,3 cm, Fá: 6,4 cm, M:ll cm (JAM 57.339.1.). 32. Szürke, rövid nyakú, kihajló peremű, élesen megtörő vállvonala alatt hirtelen összeszűkülő tál töredéke, vállvonala alatt árkolással körülvett hegyes bütykök ülnek, alatta pontsorral kísért félköríves kannelúra díszek. 12x9 cm (JAM 57.339.3.). 2 A csont meghatározását Vörös István (MNM) végezte el. 68