A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Muzeológia - Páll István: Sikertörténet (?) Dokumentumok a Sóstói Múzeumfalu első éveiről

Páll István (Jánkmajtis); az ikeroszlopos szabolcsbákai klasszicista lakóházat és a már Múzeumba szállított szárazkaput; valamint a Garbókon egy telken álló tyúkházat és kemencét stb. is. A fent leírt Faluközponthoz egy cserjés, bokros zöldövezettel elválasztva kapcsolódik a szatmári telek. A megye ezen részének gazdag népi építészetét elsősorban a Botpaládról áthozott épületek (lakóház, kamra-istálló, disznóól, tyúkház stb.) reprezentálják, továbbá - egyebek mellett a nagyméretű csegöldi csűr, a Múzeumba már átszállított vámosoroszi magtár, a panyolai méhes, a tiszabecsi abóra stb. A szat-mári teleknél - ugyanúgy, mint a Faluközpont épületeinél - az eredeti növénykultúra visszaállítására, pontosabban érzékeltetésére is javaslatot tettünk. A múzeum a következő évben már be is kerítette a területet és elkezdte a tereprendezést, valamint a kiszemelt épületek áttelepítését. Újabb kiegészítő terület megvásárlására 1969ben, egy másik kisajátítására 1970-ben került sor, ám a beruházási program elkészítése, a bontási munkák megindítása a kiszemelt vállalkozó cégek (a nyíregyházi Járási Tanács Költségvetési és Építési Üzeme, majd a Megyei Beruházási Vállalat) visszalépése miatt sorra kudarcba fulladt. Egy 1970 decemberében Budapesten, a néprajzos muzeológusok továbbképzésén A „Sóstói Falumúzeum" helyzete címmel tartott előadásában (mely alapját képezte az 1971 februárjában a Megyei Tanács VB.-ülés elé került előterjesztés-tervezetnek) ERDÉSZ Sándor ismételten össze-foglalta a szervezésben addig történteket, valamint felvázolta a hallgatóságnak a tájegységekre lebontott részletes áttelepítési tervet, majd kijelölte a legszükségesebb teendőket. A sokszorosított szöveg tárgyalt időszakra vonatkozó részei a következők (ERDÉSZ 1970. 1-2.): ... Az előterv alapján elkészült a „Sóstói Falumúzeum tudományos programja", melyet kétszeri megvitatás után, kisebb-nagyobb módosításokkal az illetékes szervek jóváhagytak. A módosítás, melyet elsősorban a telepítési terven kellett végrehajtani - a mai napig még nem készült el. A végleges beruházási program előreláthatólag 1971-ben készül el. A kapacitással, a kivitelezéssel még nehezebb helyzetben vagyunk, mint a tervezéssel. Mások tapasztalatain okulva elképzelésünk az volt, hogy saját, múzeumi építőbrigád szervezése helyett valamelyik vállalattal vagy ktsz-szelfelvesszük a kapcsolatot annak érdekében, hogy a Falumúzeum megvalósítására állandó jellegű speciális munkabrigádot állítson össze. Természetesen még nem építésről, hanem egyelőre csak a kijelölt épületek szakszerű lebontásáról és deponálásáról lenne szó. Nagyobb vállalatok nem alltak velünk szóba. Majd 1969 tavaszán a nyíregyházi járási tanács mellett működő „Költségvetési és Építési Üzem" vállalkozott a feladatra, azonban 1969. december közepén végleg lemondott arról a munkáról. A nyíregyházi Tempó KTSz 1970 tavaszán vállalkozott egy felvonulási épület építésére és négy db néprajzi objektum áttelepítésére. Most valóban objektív nehézség volt a szamosközi árvíz, melynek következtében az építőipari kapacitás - az árvízsújtotta terület kivételével - erősen megcsappant. Ezideig csak a felvonulási épület alapjait rakták le; a Tempó KTSz ugyanis Csegöld újjáépítésében vesz részt. A Sóstói Falumúzeum kiadásait főleg a Megyei Tanács VB Fejlesztési Alapjából fedezzük, 196970. évre 600.000 Ft-ot kaptunk; 197l-re költségvetés még nem készült. Az OMF kb. évi 150.000 Ft-tal támogatná a Falumúzeum ügyét, 1970-ben 40.000 Ft támogatást vettünk igénybe. Reményünk van arra, hogy az építkezések megindulásával a Városi Tanács is jelentősen hozzájárul a Falumúzeum megvalósításához.. Végezetül szeretném igen vázlatosan elmondani, hogy mi történt eddig a Sóstói Falumúzeum szervezése terén. Természetesen a kisajátítási, telekkönyvi, mérnöki és jogi problémákról, ezzel kapcsolatos szaladgálásokról most hallgatok, bár ezek jelentették az előkészítő munkának 90 %-át. Megvásároltuk, lebontottuk és elszállítottuk a vámosoroszi favázas magtárt, a tiszakóródi szárazkaput és kerítést és a besztereci lakóházat. Megvásároltuk és lebontottuk a jánkmajtisi magastetejű lakóházat, megvásároltuk a nyírlugosi szénatároló depót. Ennek az öt néprajzi objektumnak elkészítettük a bontási és felállítási dokumentációját és a fényképdokumentációját. A terület első részét már telekkönyvileg is birtokba vettük. A második részen 19 magántulajdonossal fogunk szembeállni. A múzeum nem tudja a kisajátítási lebonyolítást vállalni. Hogy ez mit jelent, a telekkönyvek rendezetlensége miatt, elképzelhetjük, hogy az első részt két tulajdonossal szemben három év alatt tudtuk megszerezni. 646