A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Kurucz Katalin: Őskori leletek Szabolcs község határából

Őskori leletek Szabolcs község határából Kurucz Katalin Minden régész beleszeret életében egy különleges leletbe, egy szép tárgyba vagy egyik lelőhelyébe, de ami Németh Pétert és Szabolcs községet egy életre összekötötte, az csak keveseknek adatik meg. A több mint három évtizede elkezdett ásatások és az azóta eltelt évek eseményei ezernyi szálon kötik a faluhoz. Jelen dolgozatomban az őskori leleletek nagyobb részének összegyűjtésével szeretnék a falu korai történetéhez adatokkal szolgálni.

1 Szabolcs község régészeti leleteivel már Jósa András foglalkozott: 1899-ben a múzeum kiállításának megnyitására készített katalógusban már több lelet szerepel szabolcsi lelőhellyel. 1869-ben a földvárból hálónehezék került a gyűjteménybe, s leírja Jósa azt a rézeszközt (JÓSA 1899. 47.), melyet Dobozi Ferenc ajándékozott a múzeumnak (PATAY 1950.113. 1. kép 4.). Ezek a leletek azóta - sajnos - elvesztek. A leltárkönyv tanúsága szerint 1869-ben Jósa doktor ajándékaként kerül egy bronzkori edényke a gyűjteménybe közelebbi hely megjelölése nélkül, melynek mára csak töredéke maradt meg: vörösesszürke, nagyon lekopott felületű kis töredék kettős csonka kúp alakú edényből, hasán alig észrevehető árkolással körbevett bütyök, vállán letört szalagfül csonkja látszik. 11,1 xl2,5 cm (JAM 57.340.1.). Ugyanebben a katalógusban szerepel egy bronzkori edény, mely azóta elveszett, de éppen emiatt érdemes Jósa leírását idézni (s ebből talán a régészeti tárgyakhoz való viszonya is felsejlik előttünk): „63. Bronzkorszaki korongon - de nem finoman készült eléggé vékony falazatú, közepes finomságú szürkés vörhenyes edény. Pereme egészen, nyaka nagyrészben hiányzik. A nyaknak az edény öblével határos részén a két átellenes fül tőben le van törve. Az edénynek díszítése gazdag és ízléses. A nyaknak megmaradt, tehát alsó részén nyolcz keskeny hornyolat fut harántul egymással párhuzamosan körül, a mely nyolcz hornyolatnak összes szélessége 27 milimeter. Ezen szalag felett és alatt 2 mm. átmérőjű, sürün, de szabályos távolságban elhelyezett egyforma mekkoraságu bemélyedések képeznek gyönyörű szegélyt. A fülek tövének magasságában a fentebbiekhez hasonló három hornyolat fut körül, ezen szalag alatt pedig ismét sürün egymás mellett levő gyöngyös szegély látható. A leírt felső és alsó szalag közötti két czentimeter széles sima felületen 3 czentimeter húrhosszúságú körszeletek alól egymással találkozva képezik a díszítést. A has körül részarányosán négy 3 cm. átmérőjű alig kiemelkedő csücsök felett öt egymással párhuzamos félkörű hornyolat van, és közvetlen a legfelső hornyolatok felett ismét a sürün egymás mellett levő benyomkodások emelik a hatást. Ezen felkörben elhelyezett gyöngysoros díszítés felső része között három-három a nyaknak sima részén látható és alsó végeikkel találkozó körszelet bekarczolások képeznek kapcsot. Leihely: Szabolcs község belterülete 1869. Törős Ferencz ur ajándéka. Az edény meglévő részének magassága 24 dm. A nyaknak átmérője megközelítőleg 12 ctm. A hasátmérője 25. Talp átmérője 10.5 ctm." (JÓSA 1899. 14-15.) A vármegye történetét tárgyaló tanulmányában részletesen ír a szabolcsi földvárról s a régészeti leletekről. Ezek között szerepel egy lapos rézbalta (JÓSA é.n. 373. III. tábla 1. negyed), illetve egy különleges csüngő. Jósa doktor tevékeny évei alatt igen sokan ajándékoztak régészeti tárgyakat a múzeumnak, ennek köszönhetően jut el az egyre gazdagodó gyűjtemény híre nagytekintélyű tudósokhoz. Az ajándékozók között vannak visszatérő nevek, ilyen Szelóczky Géza rakamazi gyógyszerészé, aki Szabolcsból származó edényt is adott a múzeumnak. 1. Világosbarna, szürke és vörös foltos tejesköcsög alakú edény. Enyhén összeszűkülő nyakán a perem alól induló egymással szemközt elhelyezkedő két Hunyadi-halmi típusú fül van. Hasvonalán enyhén megtörik az edény, majd onnan fordított csonka kúp alakban 1 Az anyaggyűjtés az újkőkori, rézkori és bronzkori leletanyagra terjed ki. 63