A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)
Muzeológia - Viga Gyula: Néprajzi muzeológia – változó időben
paraszti hagyományba, illetve melyik lokális fejlődés eredménye. Bizonyos, hogy feladataink között hangsúlyosan lesz jelen a - generációk óta fel-felmerülő - magyarság és/vagy európaiság globális és regionális problematikája. Mindezek részletezőbb értelmezésén azonban csak az egyes muzeális közgyűjtemények keretein messze túllépő kapcsolatrendszer segíthet. Közös leltárt kell készítenünk: számba kell venni a meglévőt, mert csak annak alapján tudjuk kiegészíteni a népi/paraszti kultúra lezárult korszakának - láthatóan szűkülő - tárgyi univerzumát. A néprajzi gyűjtemények többségének adóssága a tárgyegyüttesek katalógusokban, kataszterekben való feldolgozása. Azt hiszem azonban, hogy ennek a nyilvántartás korszerűsödésével jött/jön el valóban az ideje. Fontos, hogy ne csupán megértsük, de a napi gyakorlatban is figyeljünk arra, hogy a közigazgatási határok, a gyűjtőkörök semmilyen adekvát kapcsolatban nincsenek a tradicionális kultúra tárgyi és szellemi jelenségeinek tömbjeivel. Legfeljebb olyan módon, hogy a gyűjtemények hatásköre gátolja a hagyományos műveltség regionális tagoltságának megértését, tárgytípusainak és tárgysorozatainak, illetve azok elterjedésének - történetiséget is sugalló - értelmezését. A továbblépés csak az egységek fokozott együttműködésével, közös programjaival lehetséges. A magyarországi néprajzi gyűjtemények mai helyzete, a nyilvántartás és a hozzá kapcsolódó informatika - nem utolsó sorban a tárgytörténeti kutatások - lényegében felmentik az egyes múzeumokat az alól, hogy kollekcióikban az adott közigazgatási egység területéről az elmúlt századok tárgyi univerzumát leképezzék. Kétségtelen persze, hogy ebben a vonatkozásban szakmánknak nagyon sok adóssága van, beleértve a muzeológusok többségének szemléletmódbeli változását is. Meg kell szoknunk, hogy a látószögünkbe tartozó tárgyak más gyűjteményekben is létezhetnek, s hogy egy magángyűjtőnél is nagyon jó helye lehet a műtárgyaknak. A fontos az, hogy tudjunk róla, ismerjük a feltalálási helyét. Tevékenységünkben - ha külön szinteken jelenik is meg - együtt mozog a fenntartás, működtetés, egyáltalán a szűken vett kötelező feladatok megoldása, s az egyes múzeumi szakterületek tágabb horizontú, tudományos igényű, ám a gyűjteményektől el nem szakítható megtervezése és megszervezése. A fenntartók által széttagolt intézményrendszert szakmaimódszertani vonatkozásokban, vertikálisan össze kell kapcsolni, mert különben nincs szakmai programjuk a múzeumoknak, vagy ha van, a helyi szinten sem mindig képes meggyőzően igazolni szakmánk és intézményeink mással nem pótolható szerepét. Fontos lenne, hogy a lokális és regionális feladatok fölé - mintegy védőernyőként is - az egyes szakmák országos, akár nemzetközi szintű prioritásai boruljanak. A kettő közötti összhang, organikus kapcsolat talán valamelyest kiegyensúlyozhatja a tárgyi kulturális örökség szerencsétlen szétdaraboltságát. Beleértem ebbe az egyetemes magyar néprajzi muzeológia feladatkörét is, amiben a határ menti múzeumoknak kiemelt szerepük lehet. Az utóbbiak túlmutatnak a néprajzi muzeológia szűken vett kérdésein, s egészében vetik fel közgyűjteményi intézményrendszerünk néhány gondját. A vidéki múzeumokat jobbára az a helyi akarat hívta életre, amelyik - alapvető tevékenységük mellett - rájuk is ruházta a helyi közművelődés számos feladatát. Az elmúlt évtizedekben - az alapfeladatok ellátásának érdekében is - az intézmények igen sok tevékenységet vettek magukra az alapfunkciókon kívül. Az elmúlt évtizedben mindezekből csak azokat vitték ki intézményeink falai közül, amiből valaki pénzt tudott csinálni, a helyi társadalomnak való megfelelés igénye - immár a fenntartó tulajdonos elvárásaként - megmaradt. Az új törvény (eddig) nem változtatott azon, hogy megfelelni elsősorban a helyi elvárásoknak kell, ami nem feltétlenül van összhangban a valódi szakmai feladatokkal. Túl a régészet kvázi hatásköri feladatain a fenntartó önkormányzatoknál végképp nem ismert, hogy - tulajdonosi szemléleten túl - milyen szakmai feladatok felett kell őrködniük. Valamennyi múzeumi szakma és intézmény más - de sok tekintetben hasonló - gonddal küzd, ami a rendszeres konzultációt igényli, s a saját korlátaik között küszködő múzeumok virtuális összekapcsolását. Vagyis a regionális feladatok mellé kell egy központi szakmai program. Mai eszközeinkkel, technikánkkal összegezni kell tudni az előző generációk örökségét, annak tanulságai alapján ki kell jelölni szakmánk helyét a mindenkori kultúraváltozás tárgyi reprezentálásának és tudományos értelmezésének széles mezőjében.
