A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Természettudomány - Frisnyák Sándor: Antropogén tájformálás az Alföldön

Antropogén tájformálás az Alföldön kultúrtájak helyreállítása mellett - a népességnövekedéssel összhangban - egyre nagyobb területeket kellett meghódítani a szántóföldi gazdálkodás számára (6-7. kép). A földműves kultúra az ármentes életkamrák területén - különösképpen a termékeny löszsíkságokon - terjedt. A kultúrtájfejlődésnek ebben a korszakában is tovább csökkent az alföldi erdők területe. Az Alföld fátlansága és puszta jellege a XVIII. század végén érte el maximumát (SOMOGYI 1994.). A nagytáj erdősültsége 4-5% körül lehetett, de a peremtájakon, ahol nem volt török uralom, még jelentős homoki és ártéri erdők voltak (a Nyírség 1/3-át, a Beregi- és a Szatmári-síkság több mint felét erdők borították). A terület- és gazdaságfejlesztés a kultúrökoszisztéma növelése mellett (vagy annak érdekében) szükségessé tette a különböző vízügyi munkálatokat is. A folyószabályozás ekkor még lokális jellegű volt, egy-egy kistérség érdekeit szolgálta, pl. a Duna alföldi, a FelsőTisza Dombrád környéki szakaszán, a Szamos völgyben, a Temesközben stb. A láp- és mocsárlecsapolások is megkezdődtek, de ezek - elszigeteltségük miatt - nem hozták a kívánt eredményt (Körös-vidék, Ecsedi-láp stb.). A XVIII. században épült a Béga- és a Temes-csatorna, a Mirhó-gát, majd 1793-tól 1802-ig a Dunát és a Tiszát összekötő, 118-km-es Ferenc-csatorna. A lokális tájfej-lesztő-kultúrtájteremtő munkák sok helyen mikro- és mezoregionális jellegűvé szélesedtek. Afutó-homok megkötése (akác- és szőlőtelepítéssel) sajátos kultúrák kialakítását tette lehetővé. A XVIII. században formálódik és a XIX. században teljesedik ki a homoki kultúra Kecskemét és Nyíregy-háza térségében. Az amfibikus ártereken afélkultúr rétek és legelők mellett a régió kb. 1/3-án - még lápok és mocsarak voltak. 6. kép Néhány km

2-es kultúrtájak Fehérgyarmat térségében a XVIII. század végén (az I. katonai térképfelvétel alapján szerkesztette Frisnyák Sándor) 1: erdő, 2: erdő jelentősebb lápfoltokkal, 3: láp és mocsár, 4: magasabb térszín (vegyes hasznosítás), 5: település, 6: vízimalom Abb. 6 Einige Quadratkilometer umfassende Kulturlandschaften im Raum von Fehérgyarmat, Ende 18. Jahrhundert (nach der Militäraufnahme Nr. I, zusammengestellt von Sándor Frisnyák) 1: Wald, 2: Wald mit bedeutenderen Sumpfstellen, 3: Marschland und Moor, 4: höher gelegenes Terrain (gemischte Nutzung), 5: Siedlung, 6: Wassermühle 563