A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Néprajz - Cservenyák László: Az 1954. évi őszi Országos Mezőgazdasági Kiállítás tanulságai és tapasztalatai a szekérgyártás fejlesztésével kapcsolatban

Az 1954. évi őszi Országos Mezőgazdasági Kiállítás tanulságai és tapasztalatai a szekér gyártás fejlesztésével kapcsolatban Cservenyák László A régmúlthoz képest napjainkra a magyar utak járműforgalma is teljesen megváltozott, a magyar kocsizás fogalma azonosult az autóvezetéssel. Az ökörpár húzta eke, a kétkerekű kordé és a négykerekű szekér vagy a szán idestova öt évezrede már hozzátartozik az emberiség kultúrtörténetéhez. A lóvontatás mindössze háromezer éves múltra tekinthet vissza, a lovat ugyanis jóval később háziasítottak mint a tulok utódát, a marhát. Pegazus földi társait eleinte csak személyszállításra használták - ellentétben a szarvasmarhákkal. A málhás szekeret és a kocsit csak a középkor óta vontatja ló. Minden jel arra vall, hogy a középkori technikai fejlődés eredménye a lóerő teljesítményegységként való használata. A főúri hintóktól a lófogatolású ágyúmozdonyokon át a szénásszekerekig meglehetősen sokféle technikai eljárás és készség példázza a tökéletesebbre és szebbre törekvő névtelen feltalálók próbálkozásainak eredményességét (PETTKÓ-SZANDTNER 1931. 16.). A járműveknek természetesen mindenütt alkalmazkodniuk kell az útviszonyokhoz és - a kövezett utak hiányában - a talajok sokféleségéhez. Járműveink között tehát táji típusok alakultak ki, sokaságuk jól példázza a találékonyságot és az alkalmazkodóképességet, tehát azokat a szellemi tényezőket, amelyek a materiális haladás legfőbb biztosítékai. A közúti járművek csoportjába azok a szállítóeszközök, illetve járművek tartoznak, amelyek az ország közútjain homokos, földes, kövezett, általában járható utakon, vezeték nélkül haladnak. A járművek többféle szempontból csoportosíthatók: - mozgatás szerint, - rendeltetés szerint, -forma szerint, - szerkezeti felépítésük szerint. A szállítóeszközök és a járművek mozgathatók: - emberi erővel, - állati erővel, - gépi meghajtással. Az emberi erővel mozgatható szállítóeszközök azok, amelyeket az ember kézzel, egy vagy több keréken gördítve húz vagy tol (furik, kubikos talicska, saroglyás-, kézi talicska stb.). Az állati erővel vont járművek azok, amelyek állatokkal fogatolva gördülnek vagy csúsznak. Ilyenek a taliga, a szekér, a kocsi, a hintó, illetve a szán. Vannak tájak, ahol a szekér elnevezést többféle változatban alkalmazzák, pl. ökrös szekér, lovas szekér, társzekér stb. Más vidékeken a lőcsös vagy rakoncás járművet nevezik szekérnek, a lőcs vagy rakonca nélküli járművet pedig kocsinak. A társzekeret lapos tárkocsinak vagy stráfkocsinak is hívják. A szekér és kocsi fogalmának eldöntése tájegységenként más és más, még ma is vita tárgyát képezi. A továbbiakban szekérnek nevezzük azt a járművet, amely nehéz terhek szállítására alkalmas, szarvasmarha vontatja járom segítségével, illetve istráng közbeiktatásával ló húzza. Kocsinak nevezzük azt a járművet, amely személyszállításra alkalmas és ló vontatja. Hintók azok a gálakocsik, amelyeknek nyitott vagy csukott kocsiszekrénye (korbája) kényelmes méretű és aljzatú, a rugózás kialakításán keresztül kellemes hintázó érzést kelt a bennülőknek (CSERVENYÁK 1998. 16-17.).