A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Néprajz - Felhősné Csiszár Sarolta: A felsőőri református egyház úrasztali terítői

A felsőőri református egyház úrasztali térítői Felhősné Csiszár Sarolta Felsőőrön (ma Oberwart, Ausztria) van Burgerland egyetlen magyar református gyülekezete. Létrejötte az őrvidék volt főkapitányainak, a Batthyányi grófoknak nevéhez kötődik, akik még a reformáció kezdetekor csatlakoztak az új tanhoz, magukkal víve a vidék lakosait is. A reformáció terjedésében fontos szerepe volt Beythe István dunántúli szuperintendensnek, aki itt könyvnyomdát is működtetett. így vált Felsőőr a dunántúli reformáció központi helyévé. A település temploma - mint ahogy az az ország más részein is történt - a reformáció után is a helyi lakosság szolgálatában maradt, azaz reformátussá lett és háborítatlanul az is maradt mindaddig, amíg a Batthyányi grófok az ellenreformáció nyomására vissza nem tértek a római katolikus vallásra. Ekkor azonban a támogatókból üldözők lettek és mindent elkövettek, hogy a reformátussá lett népet visszatérítsék a katolikus vallásra. Ennek érdekében karhatalmi eszközöket is igénybe vettek. „1663-ik. évben mindenszentek napja körül a kalocsai érsek ösztönzésére Tormási Péter vasvári prépost 500 német lovaskatonával Felső-Eőrött megjelenvén, nemcsak a templomot, iskolát és minden ezekhez tartozó birtokot elfoglalt, hanem a heh. hitv. lelkészt és tanítót minden javaikból kifosztva elűzte, a paplakot és tanítót minden javaikból kifosztva elűzte, a paplakot földig rontatá, a szegény népet vérig verette, a nemesek házaiba berontva, többeknek összes javait felprédáltatá, a község esküdtjeit minden ruháikból kifosztva, szakálluknál fogva meghurczoltatva, végére egy üres szobába záratá, s így erőszakolá ev./REFORMÁTUS/vallásuk megváltoztatására" (GUETH 1873. 2.) A megfélemlített nép azonban nem hagyta el vallását. Templomuktól megfosztva istentiszteletekre egy pajtában gyűltek össze és buzgón imádkozva várták sorsuk jobbrafordulását. Ez az állapot 1681-ig tartott. Ekkor ugyanis a soproni országgyűlés határozatban kimondta valamennyi Vas megyei református egyház megszűnését és az itteni összes református gyülekezet artikuláris egyházának a felsőőri egyházat jelölte ki. Engedélyt kaptak a vallás szabad gyakorlására, tarthattak papot és tanítót, engedélyezték számukra egy szalmafedeles, fa istentiszteleti hely, oratórium megépítését. „Ebben keresték azután lelki vigasztalásukat az egész Vasmegyéből 6-10 mérföld távolságból ide zarándokolt, templomaiktól az üldözések szomorú idején hasonlóul megfosztott református atyafiakkal együtt" (GUETH 1873. 3.) Ez az oratórium kisebb-nagyobb javításokkal 1770-ig állt fenn, amikor hosszas kérvényezés után Mária Teréziától engedélyt kaptak új kőtemplom építésére. A felsőőri egyház tehát 1681-től egy egész térség feladatát látta el. Nemcsak a reformátusság gondjait vállalta fel, de összefogta az itt már ekkor is szórványban élő magyarságot. Ezt a tevékenységét a vármegyei hatóság nem vette jó néven, bűnéül rótta fel a református egyháznak, hogy az iskolatanító „a lutheránus gyermekeket is beveszi az iskolájába és tanítja azokat" (GUETH 1873. 4.). Komoly szankciókat helyezett kilátásba abban az esetben, ha ezt a tevékenységét a református egyház tovább is folytatja. Határozatban kimondták: ,/l mesternek hivatalvesztés terhe alatt meghagyassék, hogy ezután lutheránus gyermekeket iskolába bevenni, s azokat tanítani ne bátorkodjék" (GUETH 1873. 4.) Sok harc és áldozat árán ugyan, de sikerült a felsőőri református egyháznak talpon maradnia és összefognia a térség templom és lelkipásztor nélkül maradt gyülekezeteit. Erről tanúskodik az a gazdag levéltári anyag, melyet a felsőőri református egyház őriz. Mélyen gyökerező vallásos buzgóságuknak pedig ékes bizonyítékai hajdan volt és ma meglévő úrasztali készletei. Ezek közül itt az úrasztali térítőket és egyéb templomi textíliákat szeretném bemutatni.