A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Néprajz - Dankó Imre: Szabolcsi révek a Tiszán

Dankó Imre A komppal való közlekedés-szállítás a vízszabályozásokig élte virágkorát. Sokan a hidak megépítése és a vasút fejlesztése kapcsán gondoltak arra is, hogy a révészetnek vége, a kompközlekedés-szállítás hamarosan megszűnik. Azonban - bár a hidak megépülte és a vasúthálózat kiépülte, a vasút térhódítása nagyban csökkentette a révek, a kompos, csónakos vagy hajós személy- és áruszállítás mértékét és jelentőségét - korántsem tűntek el teljesen, sok helyen még ma is működnek, ahogy azt többek között K. Kovács László kézikönyvében ki is fejtette (KOVÁCS 1948.). Azt, hogy a réven át, komppal vagy hajóval végzett áruszállítás a híd és a vasút megépítése után is élő, eleven valóság, talán Tokaj példájából láthatjuk meg leginkább. Több Tokaj környéki község lakói még ma is szívesebben közlekednek falujuk kompján és viszik árujukat piacra, mintsem a tokaji hídon vagy vasúton mennének-szállítanának mondván (régebben), hogy magas a hídvám és ma is, hogy a vasúti szállítás nemcsak drága, hanem kényelmetlen is. Hiszen a szállítandó árut először is el kell szállítani valamelyik vasútállomásra, ahol felveszik. Aztán, ha megérkezik a kívánt helyre, ki kell rakodni és el kell szállítani a vásártérre vagy a keres-kedőhöz. Nem is szólva arról, hogy a vasúti állatszállítás - különösen olyan kis távolságokra, mint amilyenek egy-egy vásárhely vonzáskörzetében adódhatnak ugyancsak nem megfelelő megoldás. Végül az állatok vasúti szállítását az állatok általában megsínylik. Ezért aztán több Tokaj környéki falunak önálló réve, kompforgalma van még ma is (a tiszadadai Szerencs felé; a tiszadobi Tiszalúcon át Szikszó felé; a tiszalöki Tiszatardoson át Ónod-Miskolc felé; a tisza-csegei Ároktő, Eger felé; a balsai Kenézlő-Sárospatak felé; a tiszalúci a Hortobágy, Debrecen felé stb.). Mindezen mit sem változtatott az a nagyméretű és egyre terjedő jármű/szállítóeszköz-váltás, ami az utóbbi ötven évben kibontakozott, és a lovat a kerékpárral, a szekeret a teher-autóval, a kocsit a személyautóval váltotta fel. Természetesen a kompok sem maradtak változat-lan állapotukban. Sok helyen a fakompokat felváltotta a vaslemez-komp, az emberi erőt pedig a motor energiája, akár csónakról, akár kompról van is szó. A réveken át való közlekedés, a komp-csónakhasználat mélyen beleivódott népi kultúránkba, amit a számtalan réwel-révésszel, komppal kapcsolatos közmondásunkon, frázisokon, népdalokon balladákon-románcokon kívül az is igazol, hogy mára a népnyelv azonosítja a révet a komppal vagy bármely más vízi járművei-szállítóeszközzel. Éppen a gávai révnél hallottam (1979), hogy „nem jön a rév csak a vonathoz", hogy tudniillik át tudjanak szállni a kenézlői partra kijövő kisvonatra, Sárospatak, illetve Ujhely felé. A rév lett az utazásszállítás eszköze, holott a rév szavunk csak azt a helyet jelöli, ahová összefutnak az utak, hogy az utasok útjukat a kompon folytathassák tovább. Nem minden szabolcsi révnek volt egyforma a jelentősége. Az ősi révhelyek mellett különböző időben fejlődtek ki révjeink. Volt olyan is, amely az időközben történt földrajzi, elsősorban közlekedésföldrajzi, de településföldrajzi változások miatt is veszített korábbi jelentőségéből vagy éppen nagyobb jelentőségre tett szert. Befejezésül úgy gondoljuk, hogy nem lesz haszontalan áttekinteni valamennyi szabolcsi révet, pár szóval jellemezve is őket. Az ősrévekkel kezdjük. Ősréveknek tekintjük azokat a réveket, amelyeket már Anonymus is említett. Ezek a következők: Dorogma rév (a Tisza jobb partján Közép-Tiszai rév, Tiszadorogma határában, a délborsodi síkság felé irányuló vagy onnan jövő áru- és személyforgalom neves helye volt. Anonymus honfoglalás kori révnek mondta (ANONYMUS 112.). Az utóbbi században forgalma erősen csökkent. Mint már említettük, Papp József behatóan foglalkozott vele (PAPP 1998. 184., PAPP 2000.). A tokaji rév Anonymusnál, nagy jelentőségű révként, Hímesudvar néven szerepel (ANONYMUS 119.). Boros László írta róla, hogy „a vad, szeszélyes folyó hírében álló Tisza (és részben a Bodrog) helyenként több tíz kilométeres, az év egy tekintélyes szakaszában járhatatlan árterülete a Nyírség peremén, a Tokaji-kapuban 2,8 km-re szűkül össze. így természetes, hogy a folyószabályozási munkálatok előtt az Erdélyből a Felvidékre, Lengyelországba vezető út Tokajon, a tokaji réven haladt keresztül amelyből a város nem kevés hasznot húzott" (BOROS 1995. 9.). Tokaj és környéke éppen ezért nemcsak 470