A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Néprajz - Erdész Sándor: Garabonciások

Erdész Sándor De hogyan jutottak a diákok a bűvös könyvhöz? Azt mondják, hogy a diákok a tizenharmadik iskolát egy barlangban, az ördögöknél végzik el. Amikor a tanítás befejeződik, az ördögprofesszor 13 diák közé 12 könyvet dob. Amelyiknek nem jut könyv, az egy esztendőn át ingyen szolgálja az ördögöket. A többiből pedig garabonciás lesz! Népmesék a garabonciásokról Nehéz lenne csak összeszámolni is azokat a hiedelemmondákat, amelyeket megyénk mesemondói a garabonciásokról elmondottak. De még nehezebb lenne - terjedelmük miatt önálló kötetként való kiadásuk. Ezért a garabonciásokról szóló népmeséket kissé rövidítve írom le, ugyanakkor igyekszem elérni azt is, hogy a hiedelemmonda lényege csorbát ne szenvedjen! Vegyük sorra a mesemondókat: 1. Ruszkovics István 1867. március 16-án Gálócson

1 született. Még fiatalember volt, amikor szüleivel Szabolcs megyébe költözködött. Itt kisbéres, majd béres lett. írni-olvasni nem tanult meg, de szakmai és mesemondói tudása mindent pótolt, híres ember volt! 77 népmeséje jelent meg. 1958. március 30-án halt meg. Ismerkedjünk meg az egyik meséjével (RUSZKOVICS 1968. 103-104.) „A garbencás" Volt egy szolgalegény és annak volt három cimborája. Hát a szolgalegény egyre búsabb és búsabb lett. - Pajtás, mi a bajod? - kérdezték a cimborái - Nincsen nekem semmi bajom! - mondotta. Addig-meddig faggatták, míg el nem mondotta, hogy mi a baja. Ugyanis ő foggal született! Lengyelországban van egy társa, aki szintén foggal született. De az már bika alakban bömböl és idefelé halad. - Meg kell küzdenünk egymással bika alakban! - mondotta a szolgalegény. Elmondta azt is, hogy a lengyel bika kék szőrű lesz, ő pedig tiszta fehér. Majd így szólt a társaihoz: - Ha úgy látjátok, hogy gyengébb vagyok, akkor üssétek bottal! Akkor már elhajtom én! A szolgalegény is bikának válott és úgy verekedtek. Majd a cimborák elővették a botokat és jól elverték a kék szőrű bikát. A lengyel bika nagy dübörgéssel elszáguldott, elhajtotta őt a fehér bika. Midőn a szolgalegény visszaváltozott emberi alakjába, cimboráinak elmondta, hogy minden hetedik esztendőben háromszor kell egymással verekedniök. Amelyikük erősebb, a másikat meg is ölheti. 2. Ami Lajos, megyénk legnagyobb mesemondója, összesen 250 népmesét mondott hangszalagra, őrá Farkas József néprajzkutató kollégám, a mátészalkai múzeum igazgatója hívta fel a figyelmemet, sőt, biciklijével 1958. december 9-én elvitt Szamosszegre is. Már aznap megkezdődött a mesemondás! Ami Lajos írni-olvasni nem tanult meg, de csodálatos emlékezőtehetséggel rendelkezett. Be kell vallanom, hogy éjjel-nappal mondotta a meséit, még akkor is, amikor elaludtam. De mindig felébresztett, amikor a magnótekercset fordítani vagy cserélni kellett! Ami Lajos 1886. október 2-án született Vásárosnaményban, ahol apja, Ami György cigánykovács volt. Ezt a szakmát a fia is megtanulta. Ami Lajos a katonai szolgálat után Szamosszegen megnősült, ahol ugyancsak a kovácsmesterséggel foglalkozott. Egy kislányuk született, aki korán meghalt. Ami Lajos 1963. augusztus 16-án távozott az élők sorából. Vigasztaló, hogy meséi nyomtatásban is megjelentek (AMI 1968.). 1 Ma Haloes Ukrajnában.