A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Néprajz - Molnár Sándor: Válogatás a „Rákóczi- és kuruc néphagyományok Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében” c. könyv kéziratából

Krasznahorka vára, Most igazán árva. Most borult rá minden felől, Sötét éj homálya. Torda felől vad szél sikolt, büszke tornya a miénk volt. Most csak emlék, fájó emlék, De egyszer a miénk lesz még, Krasznahorka vára. Krasznahorka vára, Nem lesz mindig árva. Felébred a sírba nyugvó vitéz kapitánya, Megszólal a messze hangzó, Harcba hívó tárogató. Fel kel még a fejedelem, Miénk lesz a győzelem, s Krasznahorka vára. Szamosszeg (gyűjtötte: Szabó Ida VI. o., adatközlő: Kosa Piroska 50 éves háztartásbeli) Bujdosók éneke őszi harmat után, Nagy hegyeknek ormán, Fújdogál a hideg szél, Fújdogál a hideg szél. Zöld erdő harmatát, Piros csizmám nyomát, Hóval lepi be a tél, Hóval lepi be a tél. Tiszakóród (gyűjtötte: Toldi Katalin VII o., adatközlő: Toldi Gyula 63 éves tsz-tag) Rákóczi vers Tábort ütött Rákóczi Ferenc vitéz seregével, Oda ballag hosszú botján Gyertyánból egy székely. Hát kend, szól Rákóczi, Még kardot sem kötött? Tán miként a gyávák szoktak, Csak prédára jött? Gyáva volt bíz a nagyapád, kiált ő dühében. Vagy úgy?! Kend a fejedelem! Megkövetem szépen. Nyírmada (gyűjtötte: Kovács Erzsébet VIII. o., adatközlő: Kovács József 63 éves állami gazdasági dolgozó)