A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Néprajz - Ratkó Lujza: Ezredvégi gondolatok a néprajztudomány értékfogalmáról

Ezredvégi gondolatok a néprajztudomány értékfogalmáról A néprajztudomány perspektívái Mi hát a teendő? Milyen utak nyílnak a néprajztudomány előtt a harmadik évezred küszöbén, a hagyományos népi kultúra létezésének utolsó perceiben? Az egyik lehetőséget épp az imént vázoltuk fel: identitását feladva beolvad a kultúra változékonyságára építő, aktuális, pillanatnyi jelenségeket vizsgáló, kérészéletű „igazságokat" megállapító modern társadalomtudományok sorába. A másik lehetőség, hogy a változások közepette az állandót próbálja megragadni: azaz kutatási témáinak horizontális kibővítése helyett egy vertikális irányú kiterjesztést valósít meg, és szemléletének, módszereinek felülvizsgálatával és elmélyítésével megpróbálja feltárni a népi kultúra legbelsőbb természetét, lényegi sajátosságait, végső mozgatórugóit, valódi értékét és jelentőségét. Vagyis az anyaggyűjtés- és leírás, rendszerezés, formai és egyéb szempontú elemzések sok évtizedes alapvetése után az egésznek értelmet adó értékelő és értelmező munka révén végre beteljesítheti azt, amire hivatott. A néprajz társadalomtudomány, és mélységesen emberi témával: a nép kultúrájával, lelkületével, ünnepeivel és hétköznapjaival, íratlan történelmével foglalkozik. Ebből következően ha a tudományos objektivitás jegyében a szubjektum netán elvileg ki is zárható a kutatásból, az ember semmiképp sem - hiszen a kutatás tárgya maga az ember, s egyébként is bármiféle tudományos vizsgálódás csakis az emberre vonatkoztatva nyer értelmet. El kell ismernünk, hogy a tudomány van az emberért, és nem az ember a tudományért; minden dolog értékes vagy értéktelen volta végső soron az ember vonatkozásában értékes vagy értéktelen. A tudomány csak eszköz; a cél, aminek az eszköz mindig alárendeltje, maga az ember. Abban a pillanatban, amikor erről megfeledkezik a tudós, a tudomány Vart pour Vart tudománnyá, mondhatni la science pour la science-szá. válik. A néprajz - bár fenomenologikus és pozitivista szemlélete miatt szükségképpen maga is beleesett ebbe a hibába - abban a szerencsés helyzetben van, hogy vizsgálati tárgya olyan értékeket rejt magában, amelyeknek a feltárása és értékként való felmutatása a modern világban már önmagában is az embert szolgálja: rendezetlenség helyett rendet, abnormalitás helyett normalitást, az értékek összezavarása és nivellálása helyett stabil normarendszert, uniformizált és globális kultúripar helyett sajátosan magyar kultúrát, az önmagát csak ismételni tudó modern szemlélet helyett egy igazi nóvumot és másságot képviselő tradicionális szemléletet - vagyis fogódzót, eligazító és megtartó erőt kínálhat az arra szomj azoknak. S mindehhez nem kell mást tennie, mint végre komolyan vennie azt a kultúrát, amellyel foglalkozik. Irodalom ANDRÁSFALVY é. n. Andrásfalvy Bertalan: A népművészet helyes szemlélete. In: Régi és új formák. Szerk. Zelnik József. Magyar Helikon [Budapest] é. n. 9-19. BELLON-FÜGEDI-SZILÁGYI 1998. Tárgyalkotó népművészet. Szerk. Bellon Tibor - Fügedi Márta - Szilágyi Miklós. Jelenlévő Múlt. Planétás Kiadó, Budapest 1998. BURCKHARDT 2000. Titus Burckhardt: A szakrális művészet lényegéről a világvallások tükrében. Libri Artis II. Arcticus Kiadó, Budapest 2000. COOMARASWAMY 2000. Ananda Kentish Coomaraswamy: Keresztény és keleti művészetfilozófia. Libri Artis I. Arcticus Kiadó, Budapest 2000. DÖMÖTÖR 1944. Dömötör Sándor: A jelkép mint néprajzi fogalom. [Das Symbol als ethnologischer Begriff] Ethnographia LV: 2. 1944. 59-69. ELIADE 1987. Mircea Eliade: A szent és a profán. A vallási lényegről. Mérleg sorozat. Európa Könyvkiadó, Budapest 1987.