A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Néprajz - Ratkó Lujza: Ezredvégi gondolatok a néprajztudomány értékfogalmáról

Ratkó Lujza A szemléletváltás irányai Ha bármiféle értéktant és értékelési gyakorlatot kívánunk a néprajztudományban meghonosítani, akkor a fogalmi tisztázáson kívül jelenlegi szemléletének többirányú megváltoztatására is szükség van. Mindenekelőtt az objektivitás-szubjektivitás kérdéskörét kell alaposan átgondolnunk. Az objektivitás modern tudományos követelménye ugyanis gyakorlatilag úgy valósul meg a néprajzon belül, hogy a kutató a népi kultúra háromdimenziós, ezer szállal összefüggő, élő valóságáról kétdimenziós állóképeket, vagy éppen metszeteket készít, amelyek nemcsak a harmadik, mélységi dimenziót képtelenek láttatni, de e kultúra gazdag összefüggésrendszerét, élő, szerves működését sem képesek megmutatni.

7 Ezen az ún. „leíró néprajzon" kívül - amelyhez gyakran odasorolható az állóképek időbeli sorozatát felvonultató történeti néprajz is - az etnográfia minden olyan területén, ahol a puszta leíráson túl bármiféle értékelés, teória, hipotézis vagy gondolat jelenik meg, óhatatlanul megjelenik a szubjektivitás: a kutató személyes kvalitásai, felkészültsége, tudása, kreativitása, azaz szubjektuma. Magyarán mindaz, ami a néprajzot ténylegesen tudománnyá emeli, egyéni teljesítményeknek, egyéni kutatói erényeknek, vagyis éppen hogy a szubjektivitásnak köszönhető} Mindezen túl - mint fentebb már említettük - a néprajz modern szemlélete, ebből fakadó előítéletei, elvárásai és módszerei legalább olyan joggal nevezhetők szubjektívnek, mint egy kutató esetleges egyéni szubjektivitása, csak következményei jóval súlyosabbak - ugyanis elfedi, eltorzítja a népi kultúra leglényegét: tradicionális koherenciáját. Ráadásul a folyamat circulus vitiosusként működik: diszciplínánk csak akkor lenne képes felismerni a népi kultúráétól idegen modern szemléletét, ha megismerné a tradicionális gondolkodásmódot - ebben viszont éppen modernsége akadályozza meg. A modernitásból kilátni, a modernitásra rálátni a felülről való rálátás értelmében ugyanis modern szemlélettel lehetetlen. Ez csak egy másik és alapvetően más szemlélet birtokában lehetséges. És ide kapcsolódik az említett szemléletváltás másik aspektusa: a modern alapállás mellett a tradicionális felfogás, gondolkodásmód megismerésének és alkalmazásának szükségessége, ami a népi kultúra kutatásában az egyedüli adekvát és objektív módszer lehet. Csakis ennek segítségével válhat alkalmassá a néprajztudomány arra, hogy mindenféle torzítástól mentesen, egzakt módon tárja fel kutatási tárgyának minden vonatkozását, összefüggésrendszereit, egész szellemiségét, egyáltalán tradicionalitásának tényét és lényegét. Racionális és modern szemlélettel közelíteni egy alapvetően nem racionálisan felépülő és nem modern kultúrához ugyanis egy olyan eleve téves kiindulás, amely a kutatás minden további irányát szükségképpen félreviszi, és amely már a kezdeteknél kizárja még a lehetőségét is a tárgyilagos (értsd elfogulatlan, részrehajlás nélküli) vizsgálódásnak. Az egyetemes, tradicionális alapelvekben gyökerező, illetve az adott etnikumhoz kapcsolódó történeti hagyományokra épülő, organikusan működő, szakralitással áthatott népi kultúrából empirikus, fenomenologikus és racionális módszerekkel csupán egy szűk, felszíni réteg látható - miközben a kultúra lényegét és szellemiségét adó, a dolgok értelmét és értékét meghatározó mélységi dimenzió szükségképpen rejtve marad. 7 Egy elemeire bontott, széttagolt organikus egységről akkor sem nyerhető hiteles kép, ha részeit később mesterségesen összeillesztjük - ilyen módon ugyanis csupán egy anorganikus egységet kapunk. Igazán hiteles kép egy kultúráról csak a formáló és működtető princípiumok megadása révén rajzolható. 8 A szubjektivitással szemben teljes mértékben jogos az az ellenvetés, hogy megalapozatlan egyéni nézeteknek, tudománytalan elképzeléseknek adhat teret. Ennek veszélye természetesen fennáll, de amennyivel nagyobb a veszély, annál nagyobb az elérhető tét is: gondoljunk arra, hogy amennyivel veszélytelenebb a szubjektivitást minimálisra korlátozó egyszerű leíró adatközlés a komolyabb kutatói kvalitásokat és önálló gondolkozást igénylő értékelésnél és értelmezésnél, annyival kevesebbet is tud mondani az adott tárgy vagy jelenség lényegi természetéről, tradicionális gyökereiről! Az öncélú, tévutakra vivő szubjektivizmus egyébként is csaknem teljes mértékben kizárható a hagyományos értékrend mélyreható megismerésével és az ennek megfelelő tradicionális szempontrendszer előzetes meghatározásával: az értékelés és értelmezés tradicionális szempontjai ugyanis éppolyan pontosan megragadhatók és definiálhatók, mint a tudomány bármely modern és racionális szempontja. Mert noha a népi kultúra nem racionálisan épül fel és működik, mégis koherenciája, „belső logikája" - éppen a tradicionalitás központi vezérlő eszméje révén - éppolyan szigorú és következetes, mint a modern kultúráé. 428