A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Művészettörténet, műemlékvédelem - Koroknay Gyula: A rozsályi Kún-epitáfium beszélni kezd

A rozsályi Kún-epitáfium beszélni kezd Míg Tarkányi Ferenc Zemplén vármegye életébe kapcsolódott be - Bocskai korponai (ma Krupina, Szlovákia) gyűlésén a vármegye követe, 1609-ben alispán -, addig Tarkányi István a hadi szerencséjét próbálta ki. Szamosközy is említi, hogy 1599-ben Sellenberknél Mihály vajda seregében harcolt Báthori András bíboros ellen, mint oly sokan a magyarországi Felső-Tisza mellől. Makó György hadában a „legderekabb" alparancsnokok közé tartozott (SZAMOSKÖZY 1981.240.). A sors különös szeszélye folytán korábban Makó Györgyöt feltehetően Tarkányi Istvánnal együtt maga a jóhiszemű bíboros engedte át a kétszínű havasalföldi vajdának (SZAMOSKÖZY 1981. 223.). Két évvel később, 1601-ben Goroszlónál (ma Gurusläu, Románia) ugyancsak Mihály vajda seregében Básta ellen harcol. Mint ismeretes ezt a csatát elvesztették, maga „ Tarkányi István lovaskapitány - ahogy Szádeczky Lajos írja - bárom lándzsaszúrástól esik el" (SZÁDECZKY 1893. 255.). Tekintve, hogy az említett lovaskapitány nem halt bele a sebesülésébe, Szádeczky értesülését úgy értelmezhetjük, hogy súlyosan megsebesült. Tarkányi Istvánnak ez az erdélyi tevékenysége váltotta ki minden bizonnyal az országbíró ecsedi Báthory Istvánnak irántuk érzett ellenszenvét, melynek egyik megnyilvánulása volt, hogy az országbíró egy Gyulajból származó ökrét elfogta és egy bizonyos Makray Dorottyának adta, ami ellen Tarkányi István Szabolcs vármegye székénél tiltakozott (SZSZBMÖL

IV. A. 1. Prot. IX. f. 95.). Katonai múltjára való tekintettel 1614-ben Tarkányi István Zemplén nemesi felkelésének a kapitánya, majd a vármegye követe, s mint arról fentebb esett szó, Bethlen Gábor és Brandenburgi Katalin lakodalmán Barkóczy Lászlóval képviselik Zemplén vármegye egyetemlegességét. 1634-ben Zemplén alispánjaként a vármegye egyik követe Tarkányi István. Hogy az idősebb IV. Tarkányi Istvánról van szó, onnan lehet tudni, hogy ez évben a szabolcsi iratokban Kún Annát már özvegyként említik (SZSZBMÖL IV. A. 1. Elrj. V. f. 520.). V. Tarkányi István, a fiuk még az adott időben kiskorú, életét főleg vagyoni vonatkozású ügyek töltik ki. 1667ben halálával a család fiúágon kihal, de azt még jóval előtte megszervezte, hogy a családi vagyont a lányok ne veszítsék el. Pár év múltán örökösödés révén egész birtokuk, beleértve a nagytárkányi várkastélyt, báró Sennyey Istvánra szállt. (így történhetett, hogy 1675-ben a kóborló kurucok Sennyey Ferencet, Kalló vára főkapitányát a nagytárkányi várkastélyban gyilkolták meg.) A nagyasszony oldalán térdelő lányokkal kapcsolatosan az azonosítás nem egyértelmű, ugyanis két változat is maradt ránk. Nagy Iván csak két lányt ismer, Barkóczy Juditot és Barkóczy Annát. A festményen lévő harmadik kisasszony kevesebb fejtörést okoz kereszttel lévén megjelölve. Az epitáfium szövege is három Barkóczy lányról tesz említést. A másik változat a nyíregyházi levéltár protokollumának a bejegyzése. Mindkét esetben az idősebbik Tarkányi Ferenc gyerekeinek a jogaiért intézkedik, éspedig a briberi Melith Dorottyától született Erzsébet és Judit nevű lányai és Miklós fia érdekében (SZSZBMÖL IV. A. Prot. IX. f. 332 és 341. - 1619). Tarkányi István kilétét, életkörülményeit is jobban meg lehet érteni, ha egy pillantásra kitekintünk első felesége családjára. Melith Pál őfelsége szatmári főkapitányát, „kora egyik leggazdagabb emberét" (MOLNÁR 1939.22.) és eszenyi Csapy Krisztina lányát, Melith Dorottyát a fenti protokollum bejegyzése már néhaiként említi. Melith Péter testvérét, a későbbi szabolcsi főispánt ugyanebben a vallási gyűlölködéssel terhelt évben űzi el erőszakkal a kisvárdai várból Várday Kata, Nyáry Istvánné. A fenti adatnak egyúttal az is tanulsága, hogy az idősb Tarkányi István 1619-ben már özvegy. (Csak azt nem tudjuk, hogy Kún Anna mikor marad magára.) így jelenleg nem lehetünk biztosak abban, hogy Judit térdel-e a nemzetes asszony mellett vagy a másik lánya Barkóczy Anna, mint ahogy azt sem tudjuk, hogy végeredményben kinek is a lánya. Mindenesetre Nagy Iván szerint Barkóczy Judit Melith Istvánné lett, a Szepesi Kamara kamaraispánjának a neje, kinek birtokai a Felvidéken voltak. Barkóczy Anna, a másik felnőtt kort megért lány háromszor is férjhez ment. Először csíkszentmihályi Czobor Jánoshoz; majd ennek halála után Kékedy Zsigmondhoz, kinek kapzsiságát s nem mindig egyenes vagyonszerzési módját Kemény János nem hagyja szó