A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Művészettörténet, műemlékvédelem - Koroknay Gyula: A rozsályi Kún-epitáfium beszélni kezd

A rozsályi Kún-epitáfium beszélni kezd mint Szatmár vármegye főispánjai és Szatmár várának főkapitányai, koruk jelentős személyiségei. Utóbbinak Széchy Máriával, a murányi Vénusszal való házasságának kalandos végét Szalárdi János a „Siralmas erdélyi króniká"-ban részletesen tárgyalja. Később ezzel a Kún Istvánnal - ki Bethlen Istvánnak, az „öreg grófnak" Anna lányát vette el - hal ki fiúágon 1659-ben a család, s kerül a rozsályi vár is a leányági leszármazottak, így a Barkóczyak, végül a Sennyeyek birtokába. Egy bizonyos rozsályi Kún Magdolna is élt ez időben. Az alországbiró Ibrányi Ferenc özvegyeként ment Csomaközy Andráshoz, ki hajdúvezérként Bornemisza Miklós megölésébe keveredett és Szabolcsból száműzve kénytelenségből Erdélybe menekült, hol később Várad vicekapitánya tisztéig jutott. Minthogy rozsályi Kún Anna első fia, László 1601-ben született, 1600-ban 15 éves korában ment férjhez Barkóczy Lászlóhoz. Az ilyen korai házasság nem volt ritka e korban, és ahogy akkoriban szokás volt, egymás után szülte a gyermekeket. A nyolc fiú rajta is van a képen. Öt szépen egymás mellett térdel az első sorban piros kereszttel megjelölve. Ok gyerekkorban haltak meg, egy pedig már nagyobb lehetett, ez István - a nagyok sorában. A három Barkóczy kislány, kit Kún Anna szült, az anyja mellett térdel. Kún Anna a számos gyerek után hamar elvesztette első férjét, de hogy a két egymás után következő László között mikor, azt csak találgatni lehet. A nyíregyházi iratok Kún Annát elsőízben 1634-ben említik özvegyként, éspedig már a második férje, Tarkányi István özvegyeként (SZSZBMÖL. IV. A. 1. Elenchus rerum judicialium V. kötet folio 520.). Eletének legalább 12 utolsó évét magányosan élte, különös helyzetben: második férjének családja nem is igazán volt a családja. 2. kép A rozsályi Kún-epitáfium részlete (Ajtós Éva felvétele) Abb. 2 Detail des Kún-Epitaph von Rozsály (Foto: Éva Ajtós) 413