A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Művészettörténet, műemlékvédelem - Juan Cabello: A csengersimai református templom kutatása

Juan Cabello csúcsíves lezárású, 230 cm széles és kb. 370 cm magas kapuzat nyílott. A hajót a korábbi templomhoz szintén csúcsíves diadalívvel kapcsolták. Ebben az új térelrendezésben kétségtelenül felismerhető a templom hármas (hosszanti) tagolása, amelyben a félköríves szentélyhez csatlakozó korábbi hajó funkciója lényegesen megváltozott. Az új hajó és a szentély közötti korábbi (hajó)tér ebben az elrendezésben mintegy szentélynégyezetként fogható fel. Déli falában helyezték el a kettős (csúcsívekkel lezárt, idomtéglákból falazott) kegyúri ülőfülkét (12-13. kép). Ugyancsak nem elhanyagolható körülmény, hogy a sekrestyét is ebből a térből - a korábbi hajó északi falában elhelyezett ajtón át - lehetett megközelíteni. A félköríves szentély északi falában - nagyjából a kegyúri ülőfülkével szemben - egy újabb pasztofóriumot alakítottak ki. A templomot kívül-belül egységesen kivakolták, majd fehérre meszelték. A belső padlót (a korábbi elbontása után) mélyebben képezték ki. A vékony és döngölt agyagpadló a diadalív vonalától kezdve egészen a félköríves szentélyzáródásig egy lépcsőnyivel magasabban húzódott. Henszlmann Imre a templom építését a félköríves szentélyre, résablakaira, a támpillérek méreteire, az átlós tárnokra, valamint a csúcsíves lezárású ülőfülkére és bélletes kapuzatára való hivatkozással a XIII. század második felére helyezi. A műemléki topográfia feltehetően Henszlmannra támaszkodva a templomot szintén a XIII. századra datálja (HENSZLMANN 1864.). Véleményünk szerint azonban a hajó csúcsíves kapuzatával és kegyúri ülőfülkéjével együtt inkább épülhetett a XIV. század közepe táján. Építését szintén a Simai-Mikolai rokonsághoz kötjük, hiszen nem valószínű, hogy akár Szécsényi Tamás (aki csak néhány évig bírta a simái részeket), akár Csaholyi János itt építkezett volna. Amúgy hatalmas birtokaikhoz képest elenyészőnek szá-mított a simái adomány. Simát a XIV. század közepén már a Mikolai család kezén találjuk. Magáról a templomról az első alkalommal 1696 körül történik említés. Ekkor már a kálvinistáké („Istorum omnium templa Calvinistaeadministrant") (HEVENESI). Későbbi történetét Buday Károly lelkész dolgozta fel az 1930-as években.

10 Ebből megtudhatjuk, hogy az 1703. évi felkelés, majd az 1709. évi pestisjárvány következtében a falu elnépteledett. Sima 1710-ben (1729-ig) a szomszédos Géc filiája lett. 1717-ben a tatárok felgyújtották a templomot, amely ezután 10-12 évig romos állapotban állt. A község új birtokosai, Tunyogi Korda Mihály és felesége, Baji Erzsébet (a protestáns liturgia igényeinek megfelelően) a templomot újjáépítették (História Domus oldalszám nélkül). Úgy tűnik, hogy az építkezés 1729-ben vagy 1730-ban kezdődött el és csak 1734-ben fejeződhetett be. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy ekkor a templomot - melynek tornya fából készült - felépített álló épületként említik már meg.

11 Most pedig vizsgáljuk meg, hogy az átépítés nyomán vajon milyen is lett az „új" templom. Nyilvánvaló, hogy a templom 1717-ben erősen megrongálódhatott, további lassú pusztulása még további 10-12 évig tartott. Az sem kétséges, hogy legelőször a romos falak kijavítására, megerősítésére koncentrálhattak. Ekkor falazták át a hajó északnyugati sarkát, javították ki a romos falkoronát, valamint ehhez az építkezéshez köthetjük a hajó nyugati sarkait erősítő átlós támpilléreket is. Feltehetően ekkor semmisíthették meg a hajó középkori koronázópárkányát. A hajó statikailag meggyengült északi falát szintén támpillérrel támasztották meg. A protestáns liturgia szempontjából nélkülözhető sekrestyét elbontották, nyugati falának megtartott rövid csonkja ezután támpillérként funkcionált. A „négyzeti" tér (az első periódusban hajó) északi falának nagy részét elbontották, majd újrafalazták. A sek-restyeajtó alsó szakaszát befalazták. Az új fal tengelyében pedig egy csúcsíves lezárású ablaknyílást is kiképeztek, feltehetően az ugyancsak ekkoriban elkészült szószék megvilágítására. Az oltár elbontása után egy új - lépcső nélküli -, de valamivel magasabban húzódó agyagpadlót alakítottak ki. 10 A vonatkozó részek évszám feltüntetése nélkül szerepelnek a História Domusban. A korábbi, illetve a későbbi bejegyzések alapján a Buday Károly lelkész által írt történeti rész az 1930-as évek közepén vagy második felében keletkezhetett. Buday Károly a templom alaprajzát is közli. 11 Helytartótanács levéltára a MOL-ban. Acta Cassae Paroch. Dioec. Gr. no.l. Conscr. Paroch. in Processu Nagybányaiensi. 1734. f. 566., TOMBOR-GILYÉN 1986. 366. („Templum babent lapideum cum terrilignea commodum") 406