A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)
Művészettörténet, műemlékvédelem - Juan Cabello: A csengersimai református templom kutatása
A csengersimai református templom kutatása A szentély keleti tengelyének két oldalán egy-egy tölcsérbélletes ablakot alakítottak ki. A hajó déli falát a szentély nyílásaival formailag és lényegében méreteiben is megegyező két vagy három ablak törte át. Az épület lefedésére vonatkozóan ugyan nem rendelkezünk információkkal, de feltételezzük, hogy a hajót magasan kiemelt nyeregtető fedhette. Ugyancsak nem ismerjük a bejárat pontos helyét. Véleményünk szerint azonban a feltehetően nagyon egyszerű kiképzésű kapu valószínűleg a nyugati fal tengelyében állhatott. A hajóhoz diadalív beiktatása nélkül csatlakozó szentély déli, illetve északi falában egy-egy csúcsíves, kisméretű fülkét (pasztofórium) alakítottak ki. A szentély tengelyében bizonyára oltár is állhatott. Padlója feltehetően döngölt agyag volt. A templom homlokzatait fehéressárgára meszelt vékony vakolat fedte, melyet a főpárkány és környékén egy sűrű mész-habarcs meszelés váltott fel. A belső tér falait egyszerűen csak fehérre meszelt vakolat borította. Amint a fentiekből is kiderült az első épület nagyon egyszerű volt, kivitelezésében inkább az igénytelenség dominált. Szokványosnak mondható alaprajza, egyszerű térkapcsolása és tömegformálása, valamint félköríves ablakai, ívsoros főpárkánya, továbbá tégla-habarcsból formált lábazatai alapján az épületet a XII-XIII. század során meghonosodó, de még a XIV. század elején is épített, hosszanti elrendezésű falusi templomtípushoz sorolhatjuk (MAROSI 1975. 23-30.). Mindez persze azt is jelenti, hogy az épületen található csekély számú építészeti részletnek hagyományos művészettörténeti módszerekkel történő vizsgálata nem vezet és nem vezethet a kívánt eredményre - hiszen a templom pontos kormeghatározása alkalmazásukkal szinte lehetetlenségnek tűnik (a téma bővebb kifejtése: MAROSI 1975. 15., CABELLO-LUKÁCS 1981. 133-135.). (Csenger)sima esetében tovább nehezíti a helyzetet, hogy templomával kapcsolatos középkori adat mindeddig nem került elő és feltehetően nem is várható, továbbá - amint azt tapasztalni fogjuk - birtoklástörténete sem tartalmaz ilyen jellegű információt. Mező András adattárában nem szerepel Sima középkori temploma, így védőszentje ismeretlen előttünk (MEZŐ 2000.), de a pápai tizedet fizető plébániák között sem található meg (NÉMETH 1999. 2 ). Mindazonáltal nem lehet megkerülnünk a kérdést: ki vagy kik és mikor építették fel Simán a templomot? Legelőször is tekintsük át a faluval és birtokosaival kapcsolatos történeti adatokat. A falu 1327-ben tűnik fel először a forrásokban, amikor Tatár Miklós leánya Erzsébet, Gordaa Jakab ispán felesége hitbérét és hozományát fiaira (Jánosra és Miklósra) ruházza. Tudniillik Erzsébet első házasságából (Dezsőtől) származó fiai, Dénes és Mihály Sima reájuk háramlott részének negyedét örök jogon Jakab fiainak átadják. Még ugyanebből az évből arról értesülünk, hogy Dezső fia Dénes simái és Mihály fia János mikolai nemesek perben állnak a Balogsemjén nembeli Mihály mester semjéni nemessel. 3 Az 1336-ban hamispénzverésért megégetett Szárazberki László simái birtokát a király lefoglalta, majd Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adta. 4 Természetesen Szárazberki testvérei, valamint fia és özvegye azonnal tiltakoztak és - mint látni fogjuk - nem egészen sikertelenül tették. Úgy látszik, hogy 1339-ben sikerült a vajdával megegyezniük. Ennek eredményeként Szárazberki fiai (Mihály, Jakab és János) simái hányadukat négy felé osztották, melyből egy rész Szécsényi Tamásnak jutott. Az egyességből azt is megtudhatjuk, hogy a testvérek és a vajda része a falu keleti fele volt, míg nyugatra Dezső fia Mihály tartozékai feküdtek. 5 1362-ben Szárazberki Dezső fia (aki feltehetően azonos a korábban Simainak is mondott Mihállyal) gyermektelen lévén, simái birtokrészét Mikolai Lászlóra és 2 Ezzel kapcsolatban a szerző csupán annyit jegyez meg: „Utoljára kell szólnunk azokról az egyházakról, amelyekről írásos forrásaink vagy teljesen hallgatnak, vagy igen késeiek, ám maga a templomépület bizonyíthatóan fennállt már a 13-14. század fordulóján. Ezek közé tartozik (Csenger)Sima..." (NÉMETH 1999. 101.). 3 A faluval és birtokosaival kapcsolatos középkori adatokért Németh Péternek tartozom köszönettel. ZICHY I. 304 („...possessione Syma...dionisius et Michael fily Deseu..."), Ao II. 328 ("...Dionisium filium Deseu nobilem de Sima et Johannem filium Michaelis nobilem de Mikola") (MEZŐ-NÉMETH 1972. 40.). 1335-ben Mihály egy lólopás tanúja (Ao III. 150.) („...Michael filius Deseu de Syma...comitatu Zathmar") 4 Ao III. 282. („...possessiones Zarrasberk et Symand vocatas in comitatu Zathmariensi...Ladislai de eadem Syma qui racione falsificacionis monetarum...") (MAKSAI 1940. 211.) (Szárazberek a XIV. században vált le Mikoláról). 5 Ao V. 203. ('...possessione Syma.. .Michaeli filio Desew...possessionum Zarrasberk et Syma..."). 1352-ben Szécsényi Tamás vajda részét Csaholyi Péter fia János szerezte meg (Ao V. 581.). 403
