A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)
Művészettörténet, műemlékvédelem - Juan Cabello: A csengersimai református templom kutatása
A csengersimai református templom kutatása szürkéssárga, aprószemcsés mészrögökkel elegyített, árnyalatnyival sötétebb mint a hajó falazóhabarcsa. A szentély déli falában lévő utólagosan kialakított ablak csúcsíves záradéka a bizonyára már elfalazott ívsoros párkány alsó részét roncsolta szét. A fallal egykorú 18 cm széles és 9 cm mély párkány idom-téglákból készült (10. kép). Az idomtégla hossza 28,9, magassága 12,5, szélessége 9 cm. Az ív szélessége és magassága egyaránt 18 cm. Az idomtéglákat feles téglák támasztják alá. A párkányt (és hátfalát) sárgásfehér mészhabarccsal meszelték ki. Az ívsoros párkány felett már csak egy, helyenként két sor tégla tekinthető eredeti falazatnak. Az e felett - a jelenlegi párkány magasságig - húzódó falrészről megállapítottuk, hogy az utólagos emelés. A felfalazásban használt téglák mérete: 28,5x13x6,4-6,9 cm. Kötőhabarcsa barna homokos összetételű, igen kevés meszet tartalmaz. Az ívsoros párkánynak a hajó délnyugati sarka által takart szakaszát (a hajó építésekor) elbontották, csupán habarccsal eltömött fészkét találtuk meg. A kutatás során megállapítottuk, hogy a szentély déli és északi fala minden kétséget kizáróan együtt épült a félköríves záródással. Nemcsak falazási technikájukban egyeznek, hanem a téglák méretei is azonosak, továbbá a falak is kötésben állnak egymással. Az ívsoros párkány a félköríves szakaszon kb. 40 cm-rel alacsonyabban húzódik. A teljes egészében megma-radt párkány végigfut a félköríves záródáson, majd az északi fal csatlakozásánál hirtelen megsza-kad. A szentély északi falának keleti, mintegy 40-50 cm hosszú szakasza még kötésben áll a félköríves záródással, azonban a nyugatra húzódó falazat már nem épült egybe. Azt is megállapítottuk, hogy a fal alsó része 100 cm-es magasságig még eredeti, és egy másodlagosan kiképzett rézsűs kávájú ajtónyílás nyugati oldalát is magába foglalja. Közvetlenül felette, de már az új falban másodlagos felhasználásban az egykori küszöbkő töredékeit találtuk meg. A keleti kávának csupán roncsolt nyomai kerültek elő. A rézsűs kávák tégláit - az eredeti falazat áttörése után - a főfal tégláinak erőteljes megfaragásával helyezték el, így kötésük esetleges. A küszöbkő eredetileg közvetlenül az alapozási kiugráson nyugodott. Megjegyzendő, hogy míg a szentély alapozási kiugrás nélkül épült meg, addig a hajó alapozása mindenhol szélesebb mint a felmenő falazat. Sikerült megfigyelnünk, hogy a hajó alapozása a szentélyére utólagosan épült rá - azzal semmiképpen nincs kötésben. Az eredeti fal feletti átfalazás ^melyben a már korábban ^rnl ített, azzal egykorú ablak is látható - még a hajó sarkának felső kétharmadára is ráfordul. A szentélyfalon és a hajó keleti végén sikerült megfigyelnünk az elbontott sekrestye síkra visszafaragott, kb. 50-60 cm széles (a szentély esetén utólagosan becsatlakoztatott) csonkjait.-A szentélyfalon megmaradt nyomok alapján a sekrestye egykoron 280 cm magas lehetett. A 2. és 4. számú kutatóárkainkkal a sekrestye kiterjedését határoztuk meg. A humusztakaró alatt egy tégla-habarccsal és szürke földdel kevert (60 cm vastag) feltöltés húzódott. A barna agyagos altalaj 130 cm mélységben bukkant elő. A kettő között barna agyaggal kevert, de egységesnek tekinthető szürkésbarna földes réteget találtunk. A 2. számú kutatóárok keleti metszetfala azonban ettől valamivel eltérő képet mutatott. Itt hiányzott a barna agyaggal kevert szürkésbarna egységes föld. Helyette, közvetlenül az altalajon kevés földdel kevert tégla-habarcsos réteg húzódott, mely a kutatóárok északi végében határozott, nagyjából függőleges vonalban szakadt meg. Ettől északra már a megszokott rétegviszonyok következtek. A rétegviszonyok elemzése után nem volt kétséges előttünk, hogy a kutatóárkot a sekrestye kibányászott keleti falának alapozási árkára „sikerült" kijelölnünk. A nyugati metszetfalban azonban már helyreállt a rend. Jól megfigyelhettük a sekrestye északi falának - a barna agyaggal kevert réteg tetejétől mélyülő, felül 100 cm, alul 60-65 cm széles tégla-habarccsal betöltött - alapozási árkát. A 2. számú kutatóárokra merőleges 4. számú kutatóárok déli metszetfalában ugyanezeket a rétegeket, továbbá a sekrestye nyugati falának alapozási árkát figyeltük meg. A templom felmenő falain megtalálható csatlakozások és a kutatóárkok metszetfalában megfigyelt alapozási árkok nyomán kiszerkeszthetővé vált a 200x250 cm alapterületű sekrestye, valamint falának 50-55 cm-es szélessége is. A 8. számú kutatóárokkal a sekrestye elbontása után (a hajó északkeleti sarkán) kiképzett támpillér alapozását tártuk fel. A 90 cm széles és 60 cm hosszú támpillér az 397
