A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Művészettörténet, műemlékvédelem - Juan Cabello: A csengersimai református templom kutatása

A csengersimai református templom kutatása A szentély déli falában lévő csúcsíves lezárású, ám áthidaló nélküli ablakról megállapítottuk, hogy az szintén másodlagos kialakítású (5. kép b.). A merőleges kávájú nyílást egyszerűen a falazat áttörésével képezték ki. A kávákban húzódó vakolat megegyezett a hajó szegmensíves ablakainak káváit fedő második vakolatréteggel, azaz kevés meszet tartalmazó, barna, homokos összetételű volt. Az ablak vallanak magassága 132 cm, legnagyobb magassága 175 cm, szélessége pedig 68 cm. Falazóhabarcsa sárga, apró szemcsés homok, melyben kevés mész található. Megbontva a kávákat egy korábbi, történetesen a fallal egyidős ablak nyomaira bukkantunk. Közvetlenül a nyugati káva szélén egy elbontott áthidaló váll feletti rövid, összesen három téglából álló indítását tártuk fel, ám a keleti oldalon mindössze a váll és az áthidaló fészkének rövid szakasza maradt ránk. A korábbi ablak káváit a jelenlegiek kialakításakor alig faragták vissza. A nyomok alapján kiszerkeszthető, feltehetően félköríves záródású ablaknyílás vallanak magassága 80 cm, szélessége (az utólagos faragások figyelembevételével) 60-65 cm, míg legnagyobb magassága 105-110 cm lehetett. A szentély félköríves záródása keleti tengelyének két oldalán egy-egy rézsűs kávájú, félköríves záródású ablakot bontottunk ki, melyek minden kétséget kizáróan egyidősek a falazattal (7-8. kép). Könyöklőjük, valamint káváiknak belső széle feltehetően a befalazáskor sérülhetett meg (9. kép). A befalazáson olyan fehér meszelésű vakolatot találtunk, mely összetételében megegyezett a hajó szegmensíves lezárású ablakainak káváin lévő második réteggel. Befalazása tégla, kötőhabarcsa barna homokos összetételű, kevés mésszel elegyítve. Az ablakok szélessége 68 cm, válluk magassága 78-80 cm, legnagyobb magasságuk 110-112 cm. Kávájuk mélysége 3538 cm. Könyöklőjük a jelenlegi terepszintről mért 180 cm-es magasságban húzódott. Az ablakok káváin két vakolatréteget találtunk. (Közvetlenül a téglán egy vékony és mészben dús, fehér meszelésű réteget figyeltünk meg. A felette húzódó vastagabb réteg barnás, ugyancsak mésszel telített, fehér meszelésekkel takart vakolat volt. Megjegyezzük, hogy ez utóbbi Összetételében igen közel áll a hajó nyugati végében lévő résablak káváin húzódó második réteghez.) A szentély északi falában látható csúcsíves lezárású, de merőleges kávájú ablak nemcsak falazási technikájában, hanem méreteiben is különbözik az eddig vizsgált nyílásoktól (5. kép a.). Annak ellenére, hogy az ablak a környező falazattal együtt épült és áthidalója rendkívül gondosan - a középkori falazási technikára emlékeztető módon - készült, a főfalak vizsgálata nyomán egyértelműen megállapíthattuk, hogy a nyílás nem sorolható a templom középkori építési periódusaihoz. Az ablak falazóhabarcsa barnásszürke, mészrögös összetételű. Az ablak szélessége 60 cm, vallanak magassága 148 cm, legnagyobb magassága 180 cm. Mindenesetre a kutatásnak ezen fázisában is már érzékeltük - az ablakok kiképzésekor alkalmazott falazási technikákban, kötőhabarcsokban, méretekben és formákban tapasztalt eltérések, valamint a főfalak és a nyílások egymáshoz való viszonya alapján -, hogy a templom ablaknyílásai legalább öt különböző periódushoz tartoznak. A hajó falai - eltekintve a sarkokat és környéküket érintő javításoktól, valamint a csekély léptékű, inkább csak a kiromlások befoltozását célzó átfalazásoktól, no meg az utólagosan elhelyezett ablaknyílásoktól - egységesnek tekinthetők. A fal kötőhabarcsa szürke-sárgásszürke és aprószemcsés összetételű, mészrögökkel elegyített. A téglák mérete: 25,1-26,2x11,9-12,5x6,46,5 cm. Ettől a falkorona mintegy 40-70 cm-es, a szentélyre is kiterjedő - végső soron ugyanazon építkezéshez sorolható - megemelése mind anyagában, mind falazási technikájában markánsan eltér. A legfelső 30 cm-es rész már az 1971. évi beavatkozás eredménye. Az emelést gépi téglákból falazták, kötőhabarcsa cementes. Koronázópárkányra utaló nyomokat sehol nem találtunk - azt feltehetően valamelyik építési szakasz során bonthatták el, talán éppen a szegmensíves ablakok elhelyezésekor. A hajó nyugati sarkait támasztó lépcsős kiképzésű átlós támpillérek utólagosan épültek, hiszen nem állnak kötésben a hajó falaival. Az északnyugati sarok teljes átépítése, illetve a délnyugati saroknál látható hatalmas repedés és az északi fal kihasasodása mindenképpen a hajó falainak mozgására, bizonytalan statikai állapotára utal. Nyilvánvaló, hogy a támpillérek megépítésére 395