A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Némethné Dikán Nóra: Egy dokumentum-sorozat megszületésének története. Az 1956. október 26-i nyíregyházi tüntetés

Egy dokumentum-sorozat megszületésének története rendőrkapitányság vezetője, Végh György ávh-s őrnagy (ő az éppen Budapesten iskolán lévő Antal Pált helyettesítette) is közölte Hubicskával, hogy a felügyeleti szerveik utasításának megfelelően kerüljék az összetűzést, ne avatkozzanak be a tüntetésekbe. A délelőtt folyamán megállt egy tehergépkocsi a Benczúr-szobor előtt, és vagy 25-30 fegyveres szovjet katona futott be rohamléptekkel az MDP megyei bizottságának épületébe, ami önmagában is azt az érzést keltette a járókelőkben, hogy itt valami készülőben van. A tüntetők a Kossuth Gimnázium elé vonulnak Az Irodaház, a megyei tanács, a Vesszős étterem és az 1950-es évek elején épült ún. Békeház keretezte téren tartózkodókat Szentmártoni Sándor, Tomasovszky András, Budai András és Szilágyi László rendezte sorokba. Az első sorban bal szélen Tomasovszky haladt, középen három nő, jobboldalt Szilágyi László (aki a Kossuth térnél a rendőrkordon miatt kilépett a járdára). Szentmártoni Tomasovszky András mögött a harmadik vagy negyedik sorban menetelt. A csapat felvezetője Budai András volt kezében zászlóval. Az első sorban felvonuló három nő is zászlót vitt, a középső nőnek Tomasovszky szerzett a Békeházból egy nagyobb méretűt. Ott volt a felvonulók között az a két ismeretlen (az egyik félbőrkabátos, a másik bányászruhába öltözött) férfi is, akik a teherautókon jött miskolci csoportot irányították, és részt vettek a József Attila kultúrház, illetve az Irodaház tetején lévő vörös csillag leszerelésében is. Budai András mellett a gimnáziumhoz vonulók között voltak - később a kozák lovast ábrázoló szovjet hősi emlékmű ledöntésében vele együtt főszerepet játszó - Tóth Mihály, Farkas János és Bakti Károly orosi lakos segédmunkások is. Bakti Károly és Farkas János (utóbbi 1950-ig honvéd törzsőrmester) az Állami Áruházzal szemben nézték a vonuló szovjet harckocsikat mielőtt az Irodaház előtt a csillag leverését követelő csoporthoz csatlakoztak volna. A nap folyamán ugyanis a szovjet harckocsik a Bocskai utca irányából a Debreceni utca felé folyamatosan vonultak, érintve a város központi részét. A Kossuth Gimnázium felé igyekvő tüntetők először Kossuth-nótákat énekeltek, majd a Luther-ház elé érve kezdték el skandálni a ,J\4ars ki, ruszkif és az ,/lki magyar velünk tartf jelszavakat. Ekkor még nem volt szó a lovas szobor ledöntéséről. A tüntetők közül néhányat - köztük Szilágyi Lászlót is - megijesztették az utca két oldalán mind nagyobb számban megjelenő rendőrök, ezért Szilágyi ki is lépett a sorból és felment a járdára. A Kossuth tér szélére érkező tüntetőket a rendőrkordon azonban zavartalanul átengedte. A Bocskai utca és a Luther utca sarkán, az Állami Áruháznál megjelent ugyan egy szovjet páncélautó, de megfordult és továbbment. Röviddel ezután a rendőrcsoport is feloszlott. A felvonulók egy része a hátsó kapun beözönlött a gimnázium udvarára, ahol többen beszédet mondtak. Az élvonaltól egy kicsit lemaradó Szilágyinak, amikor megérkezett, Tomasovszky odakiáltotta, hogy nézze meg, valóban be vannak-e zárva az emeleten a diákok. Szilágyi jól ismerte a járást, hiszen ebben a gimnáziumban érettségizett. Szilágyi a gimnázium emeleti ablakából már hallotta, amint az udvaron gyülekező tömegben kiabálták: ,JVlenjünk döntsük le a büszke kozákot, menjünk, döntsük le a szobrot?' Közben a gimnázium ablakából először a már említett ismeretlen félbőrkabátos miskolci férfi mondott beszédet az 1848-as szabadságharc példájára hivatkozva, s végül arra ösztönözte a tüntetőket, hogy vonuljanak a kozák lovast ábrázoló szovjet hősi emlékműhöz és döntsék le. A gimnázium udvarán a munkásosztály nevében szólt még az összegyűltekhez Farkas János volt honvéd törzsőrmester, aki a nyírteleki ÁMG traktorosaként dolgozott 1956ban. Beszédében azt hangúlyozta, hogy a munkásosztály is csatlakozik a diákság mozgalmához, és Nyíregyházán is meg kell ismételni, ami Budapesten és Miskolcon történt. Miután meggyőződtek róla, hogy az emeleti termekbe nem csuktak be senkit, a tömeg - amelyhez már több „kossuthos" diák is csatlakozott - Tomasovszky vezetésével elindult a szoborhoz a gimnáziumtól balkéz felé eső kis utcán keresztül. Szilágyi László az evangélikus templom melletti, a gimnáziumtól jobb oldalra eső utcát választva csak a templomig ment és egy ideig a templom lépcsőjéről figyelte, mi történik a szobornál.