A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Szabó Sarolta: A fényképészet kezdeti Nyíregyházán

Szabó Sarolta 1929 és 1946 között mindössze három iparengedélyt adtak ki. Mendek József 1937-ben a fényképészet mellé a fotókereskedésre is kiváltotta az engedélyt. Műterme a Széchenyi utcán volt. Orzovenszki János 1942-től fényképész (IPARLAJSTROM 6. köt.), műterme a Szent István út elején állt, s ma is ott található. (Valójában a műterem nem az eredeti épületben áll, mert azt elbontották, de a helyére épített ház földszintjén ismét berendezték a műtermet.) Az 1880-as évek végétől az 1920-as évek elejéig volt a fényképészeti vállalkozások virágkora, a műtermek nagy része is ebben a korban keletkezett. Az első ismert műterem 1885-ben épült a Pazonyi úton, az egykori Európa Szálló mellett. Ezt követően még mintegy tíz műtermet alakítottak ki a város különböző pontjain. A fényképészek száma az említett korszakban jóval több volt, és az sem volt ritka, hogy egy-egy műteremben fennállása alatt többen is dolgoztak (pl. a Luther u. 3. alatti műteremben öt fényképész követte egymást 1905 és 1928 között: Vadnay Béla, Malachovsky István, Fodor József, Friss Ella, Károlyi István). A kezdeti időszakban gyakran előfordult, hogy a környező nagyvárosok (esetünkben Debrecen) fényképészei fiókműtermet nyitottak, majd a fényképek iránti igény növekedésével már a városban élő fényképészek is képesek voltak saját műtermet fenntartani. Az új szakma sokakat vonzott a pályára, de csak a legkiválóbbak számára nyújtott biztos megélhetést. Az utókorra maradt felvételeik bizonyítják rendkívüli tudásukat. 1910-1912 között adták ki a legtöbb iparengedélyt a fényképészek számára: nyolcan akartak ebből megélni. Sem azelőtt, sem azután soha nem volt ilyen magas a kérvényezők száma. Az 1920-as évek végétől megcsappant ez a szám, eddigre telítődött a pálya, de ez magyarázható a fényképészeti technika gyors fejlődésével is. Ugyanis a 20-as években indult az a tendencia, amikor a műtermi fényképészet jelentősége a korábbi időszakhoz viszonyítva csökkent. Ennek magyarázata az amatőrizmus nagyarányú előretörésében keresendő (SZAKÁCS 1983. 5.). Úgy tűnik, hat-nyolc az a műterem szám, amely ki tudta elégíteni az itt élők igényeit. Ennél több fényképészt a város és vonzáskörzete nem bírt eltartani. Arra egyelőre nincsenek adataink, hogy egy-egy műteremben hányan dolgoztak, bizonyára az önálló fényképészeti tevékenységet megpróbálok közül jó néhányan a már működő műtermekben kerestek munkát. A hagyatékokból a megyei múzeumba bekerülő fényképek kormeghatározása rendkívül fontos feladat. Ezt segíti elő a helyi fényképészet történetének felkutatása és publikálása. A kutatás mellett a régi fényképek további gyűjtésére is törekednünk kell, mert a nagyobbrészt családi fotóalbumokban rejtőzködő képek minősége az idő haladtával fokozatosan romlik. Ezért az elkövetkező évek feladata ezeknek a képeknek a megőrzése az utókor számára a modern technika segítségével Müller Lajos Bauhofer-Bánhegyi Mackó Károly Kolm Ignác Egey István (1828-1895) Jeney Sándor (1826-1902) Kemény Jenő Babar Ferenc (Egey István műtermét veszi át) Fényképészek és műtermek Nyíregyházán"" 1872 1880 1882 1885-1889 Pazonyi utca 1888-1892 Nagy-debreceni utca (ma Szt. István út) 1889 1889 Pazonyi utca Székhely Debrecen * A fényképész műtermek helyét a működésük idején használt utcanevek jelölik.