A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Várady Jenő: Az elkeresztelési vita előzményei

Az elkeresztelési vita előzményei 21.), ha a jegyesek elhatározása alapján remélni lehet, hogy a gyermekeiket is katolikusnak nevelik, noha nem viszik el a katolikus paphoz megkeresz-telni őket. Ennek elfogadására sok remény nem lehetett a Congregatio S. Offici-nél. Előre várha-tóan ellentmondó első fokú ítéletek születtek (SALACZ 1938. 22-23.). A püspöki kar megkapta Róma elutasító válaszát (Simor 1880. nov. 8-án kelt körlevelében tudatta az alsópapsággal). A katolikus egyház főpapjai az 1868. LIII. te. 12.§., valamint az 1879.évi XL-tc. 53.§-ának revízióját, a protestáns egyházak pedig ezen törvények kiegészítését kérték, mivel ha nem az ő hitvallásukhoz tartozó szülők gyermekeit keresztelték, a törvény szerint a másik felekezet papjának be kellett jelenteniük (M.R.T. 1771.) és meg kellett küldeniük a keresztelésről szóló bizonyítványt az anyakönyvezés végett. Mindkettőt „ad acta" tették. A kúria közben (a tatai katolikus lelkész ügyével kapcsolatban) precedens értékű elvi jellegű döntést hozott (SALACZ 1938. 24.). E szerint az áttérés lehetősége ki volt zárva, az „elkereszteléssel" vádolt lelkész ezért nem volt elítélhető az 1879. évi L. te. 53.§. alapján. A protestánsok tiltakoztak, kérvényekkel bombázták a kúriát, sikertelenül. Komolyabb visszhangja volt azonban Tisza Kálmán képviselőházi felszólalásainak a katolikus papsággal szemben. 1883 novemberében elfogadta a képviselőház a keresztények és zsidók között, valamint az országon kívül kötött polgári házasságról szóló törvényjavaslatot (KN 1881/1883. XI. 30. 305-306.), ahol is a tárgyalás alkalmával Pauler Tivadar ismertette véleményét: a gyermekek nevelése felett határozni a szülők jogköréhez tartozik, ám a tervezet nem ment át a Főrendiházon. 1884 július 11-én megjelent a kultuszminiszternek az egyházi főhatóságokhoz intézett rendelete (M.R.T. 1771.), amely megszabott büntetés terhe alatt előírta, hogy a keresztelési bizonylatokat nyolc napon belül meg kell küldeni az illetékes lelkész részére - anyakönyvezés céljából. Ez ellen Simor érsek tiltakozott, de válasz hiányában a püspökök - két püspök kivételével - nem hirdették ki a rendeletet (SALACZ 1938. 27.). XIII. Leó pápa Buda visszafoglalásának kétszázadik évfordulója alkalmából kiadott enciklikájában buzdított a kitartásra.

6 Mivel Trefort rendeletét a püspöki kar nem hirdette ki, így megadta a lehetőséget arra, hogy az 1884 utáni perekben - mikor már a Trefort-rendelet alapján pereskedtek a papok - a rendelet nem ismeretével védekezhessenek. A bíróságok el is fogadták az argumentumot (pedig a római jog egyik alapja: a törvény nem tudása nem mentesít a felelősség alól), s felmentették őket. A vádlottak padján mindig katolikus papok ültek, mivel a katolikusok soha nem jelentették fel, ha a protestánsok elkereszteltek,

7 pedig ez számos esetben előfordult. Trefort nem igazán sürgette rendeletének következetes betartását. A protestáns panaszokat „ad acta" tették, illetve a protestáns és a katolikus ügyosztályok közti bürokratikus huzavonával vették el a vehemensebbek kedvét. Ha a huzavonát a katolikus fél unta meg, akkor a püspök kiadta a levelet.

8 Fabinyi Teofil (a bányai evangélikus egyházkerület világi felügyelője) igazságügyi minisztersége idején kérte a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (SALACZ 1938. 2930.), hogy a protestáns lelkészek útján hassanak oda, hogy a vegyes házasságban élő protestáns szülők gyermekeiket ne vigyék katolikus paphoz keresztelni, mert a szülők felelősek 6 PROHÁSZKA 1891. 242-262. „hogy a törvényből eltávolítassék mindaz, ami az Egyház jogaival nem áll összhangban, cselekvési képességét csökkenti, s a katolikus hitvallással rendelkezik... Ami a házassági frigyet illeti, azon legyetek, Tisztelendő Testvérek, hogy mély gyökeret verjen az emberek szívében a házasság szentsége, egysége és fölbonthatatlanságáról szóló katholikustan, gyakran emlékeztessétek őket, hogy a keresztény házasság természeténél fogva, egyedül az egyházi hatalomnak van alávetve, mit tanít a katholikus egyház a házasságról mély szándékkal, és lendülettel engedelmeskedjék kath. ember a törvénynek, hogy a kath. embernek tilos és pedig legfontosabb okoknál tilos a kath. hitvalláson nem lévő keresztényekkel házasságra lépni, s hogy aki ezt az egyház meghatalmazása és engedélye nélkül tenné az az Isten és egyháza ellen vétkezik. Már pedig a család olyan, amilyenné azt a házasság teszi, s nem lehet boldog házasság, ha csak az Isten, s az egyház törvénye nem szabályozza... Azért kétségkívül nemcsak a vallás, hanem a haza körül is nagy érdemeket szereztek maguknak azok, akik két évvel ezelőtt egy lélekkel nyílt s bátor szavazatukkal visszavetették a magyar országgyűlés elé terjesztett, a keresztények és zsidók közt kötendő házasságról, szóló törvény javaslatot, s keresztül vitték, hogy a régi házassági törvény életben maradjon." Keményen kiáll és kemény kiállásra buzdít. Akárcsak más e tárgyban kiadott enciklikáiban és más írásos megnyilatkozásaiban: Ingenti sane baititia 1879. február 22., Dinturnum illud 1881. július 29., Humánum Genus 1884. ápr. 20., Arcanum divinae sapientine 1880. február 10. Ami teljesen csak a keresztény házasságról szól! 7 Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1885. évf. 41. szám 1299. „Szeberényi Gusztáv úr azt jelenti, hogy ő minden esetben nyert elégtételt 'különben - jegyzi meg - mi többet elkeresztelünk, mint ők' Karsai püspök úr ugyanezt jelenti." 8 Hivatkozott rá Csáky Albin beszédében FN 1892/1893. V. 10. II. k. 108-110. 335