A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Ulrich Attila: A tokaji uradalom majorsági gazdálkodása és pénzbevételei a XVII. században

A tokaji uradalom majorsági gazdálkodása és pénzbevételei a XVII. században Az uradalmon belül igen eltérő szolgáltatási rendszerrel találkozunk. A pénzbeli megváltás mellett egy-két helyen az iparos-termékek adózása is feltűnik. A karádiak például 9000 szőlőkaróval, 12-12 kapával és gereblyével, egy szekérrel és kocsikerekek gyártásával tartoztak (MOL U. et C. 59/6, 1700 körül).

22 A tokaji mesteremberek pedig saru, csizma, patkó és patkószeg adásával tudták le földesúri szolgáltatásukat (MOL U. et C. 58/20, 1692.).

23 Veres Lászlónak a Tokaj várostörténeti monográfia első kötetében írt tanulmánya részletesen elemezte a mezőváros XVI-XVII. századi iparos népességét és hangsúlyozta az oppidum természetföldrajzi fontosságát, a tokaji vár szerepét a mesterségek kialakulásában és életben tartásában. 1561 és 1699 között az iparosok százalékos aránya a város összlakosságához képest 15 és 33% között mozgott, egyszerre legkevesebb 6, legtöbb 17 különböző mesterséget folytató mesterembert találunk itt (VERES 1995. 125-138.). A társadalmi változások kettős hatással voltak az uradalom jobbágynépességére. Akik valamilyen mentességet nyertek, taksát fizettek, azok terhei jelentősen csökkentek, ugyanakkora megmaradt szolgálattal tartozó jobbágyok esetében éppen ellenkező tendenciák érvényesülhettek, bár ez utóbbi esetben a robot mennyiségének éppen a megfogyatkozott munkáskezek szabtak gátat. Tokaj jobbágylakossága 1650ben még a rakamazi Fegyveres rét kaszálásával tartozott, de 1689 óta nem dolgoztak ott. Keresztúr colonusai mivel teljesen elfogytak, a számukra kijelölt robotot nem végezhették el, a Tiszaladányon élő 4 jobbágyot pedig hol Tárcáira, hol Keresztúrra rendelték szolgálatra (MOL U. et C. 59/6,1700 körül.). Az 1674-ben Rakamazt összeíró uradalmi tiszt nosztalgiával jegyezte meg, hogy az egykor szebb napokat látott majorságon „itt szántottak a keresztúriak, ladányiak, rakamaziak, tarcaliak míg taxára nem engedte őket Lórántffiy Zsuzsanna fejedelem asszony" (MOL U. et C. 115/18, 1685 (1674).). Lényegében a robotot csak a szőlőművelés bizonyos munkafolyamatainál tartották meg (pl. trágyahordás, szüret), ingyenmunkát viszont gyakran alkalmaztak a töltések, hidak, épületek javításánál.

24 A Rákóczi-család gazdasági elképzelései között szerepelt a kisebb értékű falvak, és a jövedelem szempontjából kevesebb hasznot hajtó puszták árendálása is. II. Rákóczi Ferenc 1699-ben Tímárt 300 RFt-ért gróf Czinczendorfnak, a tedeji pusztát 1701-ben 100 tallérért a szentmihályiaknak, a zeleméri prédiumot 1702-ben pedig 100 RFt-ért a böszörményieknek bocsájtotta árendába.

25 A tokaji uradalom településeinek társadalmi változását nem követték például a pataki vagy regéci uradalom jobbágyfalvai, a Hegyalján kívül eső Rákóczi uradalmakról nem is beszélve. Makkai László alapos könyvében I. Rákóczi György gazdaságpolitikáját szintén a Pach által leírtak vonalába helyezte rámutatva arra, hogy az elsősorban szemtermeléssel foglalkozó, a Hegyalján kívül eső uradalmakban a jobbágyok helyzete lényegében romlott, szolgáltatásaik növekedtek (MAKKAI 1954. 52-53., PACH 1963. 204., 232.).

26 A tokaji uradalom gazdasági- és társadalmi berendezkedése azonban a XVII. század második felében olyan struktúrára enged következtetni, amely lényegében a szőlőtermelés monokulturális jellegéből adódóan, a földesúri jogon szedett jövedelmeknél a hangsúlyt a pénzgazdálkodásra, a feudális szolgáltatásokból és az egyéb haszonvételekből eredő megváltásokra helyezte, hogy a befolyt összeget részben vagy egészben a jól jövedelmező szőlőtermesztésbeforgassa vissza. A politikai instabilitás, háborúk, a romló gazdasági helyzet, a kamarai igazgatás korlátai vezettek oda, hogy - mint láthattuk - 1692-ben lényegében az uradalom minden falva taksás viszonyba került! A kamarai igazgatás alatt az 1 1692-ben a lakosoknak 9000 karót, 12 favillát, 12 gereblyét, 2 pár borjúbőr csizmát, 2 pár szántó taligát, 1 új fakó szekeret és 3 korcsolyát kellett taksálniuk (MOL U. et C. 58/20, 1692.). 1 Tokajban 1 fő 4 pár, 1 fő 3 pár, 3 fő 2-2 pár saruval tartozott. A két kovács adója összesen 150 patkó volt szegestől. A XVII. század végén a tokajiak vallomása szerint szántással, vetéssel, aratással, várhoz való munkával nem tartoztak, de a révház körüli teendőkkel, udvarhoz való fahordással, malomhoz való búza hordással és „egyéb munkával amivel a Tisztek megkérték őket" igen (MOL U. et C. 59/6, 1700 körül). A Rákócziak ilyen irányú tevékenységére jó példákat találunk a család ránk maradt inskripciós könyveiben, ahol a falvak és puszták árendálása mellett a haszonvételek, a szőlőbirtokok adományozását, azok földesúri terhek alóli felszabadítását is megtalálhatjuk (MOL E 190. 10. 106., 110., 111.). ' A makovicai uradalom Fiason lakó jobbágyait azok szökése után kénytelenek voltak 2 év múlva a robot csökkentésének kedvezményével elhagyott helyükre visszacsalogatni (WELLMANN 1999. 42., 49.). Wellmann Imre a gabonatermelő majorságokat extenzív jellegűnek írta le, amely a tőke, a befektetések, az alkalmazott technika elégtelensége miatt termésnövekedést csak a terület növelésével ért el. 313