A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Ulrich Attila: A tokaji uradalom majorsági gazdálkodása és pénzbevételei a XVII. században

Ulrich Attila Allódiális rétek maradtak ugyan földesúri kezelésben, de - a földesúr vagy bérbeadta azokat, vagy a lakosság szükségletei miatt - egyszerűen átengedte nekik használatra (OROSZ 1995a. 96.). A rétgazdálkodás elsorvadására is találunk példát. A legnagyobb aliódium Rakamazon volt, ami a több évtizedes használatlanság miatt annyira elcserjésedett és elbokrosodott, hogy kaszálásra alkalmatlanná vált (MOL U. et C. 118/15, 1685 (1674).). A források alapján egyértelmű az is, hogy Szabolcs megyében kiterjedt állattenyésztést folytattak, ami elsősorban a külföldre irányuló marhakivitelben nyilvánult meg. Az uradalomban folyó XVI. századi állattenyésztésre - mint azt említettük - mindössze egyetlen említést, Szadán találtunk. Biztos azonban, hogy a lakosság egy része bekapcsolódott a marhakereskedelembe is (OROSZ 1995a. 87.),

7 emellett Szabolcs megye északi részén egyre elterjedtebbé vált a juhtenyésztés, ennek elsődleges piaca minden bizonnyal a hegyaljai mezővárosokban volt (Kiss 1973 105-106.). Az uradalom tized és kilenced bevételei is igen változóan alakultak. A domínium 1573. novembere és 1574. februárja között 2966,5 kalangya gabonát, 1794,5 kalangya árpát és zabot, 80,5 hordó sört, 293 sertést, 251 szalonnát bevételezett. Ebből a szadai aliódiumon 242 kalangya búza, és 310 kalangya gabonavetést tettek.

8 Egy évvel később az uradalom bevételei között 3550 köböl búza, 1750 köböl árpa és zab, 198 hordó bor, és 205 szalonna szerepelt (Kiss 1960. 22-24.)

9 Keresztúr 1574-ben 78

1/4 köböl búzát, 1575-ben 96, 1576-ban pedig 29,5 köböl búzát adott kilenced fejében. Zombor 1576-ban 36 köböl búzát, 12,5 köböl zabot, 8 bárányt és 12 méhcsaládot fizetett földesúri adóba. Bezdéden ugyanebben az évben 10 köböl búzát, 20 köböl zabot, 1571ben viszont csak 15 és 8 köblöt tett ki a kilenced (MOL U. et C. 97/23, 1577.). 1575. november és 1576. február között az uradalom bevételében - a boron kívül - többek között 224 sertés, 268 allódiális nagy és kis állat („pecora majora et minora"), 508 kappan és tyúk szerepelt (MOL E 210. 40. cs. 142. t., 1576.). A XVII. században lejátszódó társadalmi és gazdasági folyamatok változására, az előző évtizedektől való esetleges eltérésekre többek között Orosz István és Makkai László is felhívta a figyelmet. Orosz véleménye szerint már az 1970-es évek kutatásainak egyik eredménye az volt, hogy „lehetővé tették az örökös jobbágyság magyarországi rendszerének árnyaltabb szemléletét" (OROSZ 1980. 159.).

10 Makkai pedig felhívta a figyelmet arra, hogy a XVII. századra alkalmazott „Gutsherrschaft", „Grundherrschaft" és „zweite Leibeigenschaft" kifejezések és a mögöttük húzódó tartalom sokszor bizonytalan, egy termelő uradalmon belül ezek keveredhetnek, a határok elmosódhatnak. A legfontosabbnak a földesúr és a jobbágy között kialakult jogi viszonyt tartotta (MAKKAI 1987. 160., 162-163., 165., 167., 169.).

11 AXVII. századi Magyarország bizonyos régióiban megjelenő allodizálási törekvéseket Pach Zsigmond Pál már korábban feltárta, ő azonban a földesúri majorkodást a második jobbágyság rendszerébe helyezte (PACH 1963. 204-205, 207, 213.).

12 Esetünkben azonban a földesúri majorságok kialakítását nem 7 A magyar marhakereskedelem volumenét a külföldi szakirodalom is igen jelentősnek tartotta (DE VRIES 1976. 33-34.). De Vries adatai szerint az 1620-as években dán területekről Hollandia és a Rajna-vidék felé évente 60000 ökör kivitelét jegyezték fel. A nagy marhaexportőrök között tartotta számon Magyarországot, Litvániát és Jutland szigetét is. 8 MOL E 210. 40. cs. 142. t., 1574. április 19. Emellett bejött még 562 juh és bárány, 989,5 köböl liszt, 312,5 köböl korpa, 1101 köböl árpa és zab, 645 hordó bor, 79 hordó lőre, 51 hordó ecet és 1072 darab kősó. 9 A bevételben benne szerepelt a tavalyról megmaradt búza, az idei allódiális termés, a dézsmajövedelem, a malomból származó haszon, illetve a vásárolt búza is. Ennek ellenére mind búzából, mind pedig árpából és zabból vásárlásra kényszerültek, ugyanis búzából 7382, árpából és zabból 7022 köbölre lett volna szükségük! 10 Orosz István felhívta a figyelmet arra is, hogy „a rögbözkötöttek társadalmi állapotában azonban az alávetettek helyzete nem változatlan', a politikai, gazdasági helyzet határozza meg, hogy a jobbágyi személyi függőséget, a feudális szolgáltatásokat éppen szorosabbra fűzik vagy lazítanak azon. 11 Fenntartásokkal bár, de egyetértett Fernand Braudel azon véleményével, miszerint a robotoltató majorsági gazdálkodást a tőkés világpiac kihívása hozta létre, „Í így valóban a tőkés rendszer része volt, még akkor is, ha nem közvetlenül exportra termelt mint a lengyel, hanem a nemzetközi piacviszonyok áttételes hatására a belső gabonaszükségletet elégítette ki, mint a magyar." 12 Pach szerint a földesúri aliódiumok növekedésével emelkedett a jobbágyi robotteher nagysága is, a földesurak a megcsappant jobhágylétszámot röghöz kötéssel próbálták biztosítani. Ugyanakkor azonban elismerte azt is - bár nem helyezett rá kellő hangsúlyt -, hogy „a feudálisok szempontjából is elkerülhetetlenné tette egyes megapadt lélekszámú, fogyatkozott erejű jobbágyfalvak terheinek könnyítését, az újonnan települők kedvezményezését (BÚZA 1987. 11-26.). Búza János ezen tanulmányában kimutatta, hogy a török urak (szpáhik) megkapott birtokaikon jelentős majorsági termeléssel is foglalkoztak. 310