A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Havassy Péter: Adatok a Gömör megyei várak középkori történetéhez

Adatok a Gömör megyei várak középkori történetéhez kezükön. A huzavona tovább tartott, s a Bebek család a várat nem adta át, mert pl. 1461-ben is az ő általuk kinevezett várnagyok álltak az erősség élén. Az uradalomhoz tartozott az 1427., 1435., 1438., 1453. évi oklevelek alapján Kis- és Nagyrőce, Murányhosszúrét, Husnoró (?), Lubenyik, Kisjolsva, Tapolca, Süvete, Periász, Monorét, Mogyorósd, Murány, Kerekrét, Lehota (Sarló) helységek, 1427-ben Restér fele része is. A későbbiek során eddig ismert forrásaink már nem szólnak a várról. Itt jegyezzük meg, hogy Engel Pál szerint a vár 1439 után elpusztult. 1453-ban már a mezőváros az uradalmi központ, s az oppidum területén ez idő tájt Komorowsky Péter emel erődítményt, melyben 1455-ben is cseh zsoldosokat találunk. A Gömörből Zólyomba és Szepesbe vezető utat zárta le Murány alatt. Bartholomaeides korában még mind a két jolsvai vár nyomai láthatóak voltak. Ma rom Jolsva (Jelsava) keleti részén (CSÁNKI 1890. 125., ENGEL 1977. 118., ENGEL 1996. I. 334., FÜGEDI 1977. 146., GYÖRFFY 1987. 513., ILA 1944/76. II. 456-458., KÁLNICZKY 1982. 110., KARÁCSONYI 1900/01. 926., BARTHOLOMAEIDES 1806/08. 594.). Várnagyok 1461. május 16. Hangonyi János és Szkárosi Tamás (MOL DL. 15589.) Kelemér-Mohosvár IIa Bálint szerint a várat a Gut-Keled nemzetség tagjai építették közvetlenül a tatárjárás után. Sándorfi György ezzel szemben az erősség keletkezését a tatárjárás előttre teszi. E kérdés minden bizonnyal csak egy jövőbeli ásatással dönthető majd el. Bár Kelemért először csak 1332ben említik, de területe már 1232-ben a Gut-Keled nem dorogi, majd ennek kihalta után dobi ágának birtoka. Kelemért a nemzetség 1338. évi birtokosztozásakor Dorog fia, Lőrinc fia István mester kapta, akinek leányát, Dobi Erzsébetet a király fiúsította, és a tőle származó család szintén a Dobi nevet vette fel. Az ő kezükön találjuk a települést 1431-ben is. A vár 1338-ban, az osztozkodáskor még nem szerepel, s a XIV. század folyamán is csak a helyét említik, ugyanakkor 1397-ben, amikor Zsigmond király Dobi Mihály fia Péternek új adományként adja - többek között - Kelemér falut a romos (elpusztult) Mohosvárral („Kelemér cum deserto castro Mohus vocato...) együtt. Szintén csak a vár helyéről (locus castri) szól egy 1430. évi oklevél is. Azonban elképzelhető, hogy ezt követően a várat ismét felépítik, mert a szuhafői református egyház újkori, de minden bizonnyal korabeli oklevelek alapján készített jegyzőkönyvében egy 14491450. évi hatalmaskodási ügy kapcsán megjegyzik, hogy a Kazai Kakas család tagjai a huszitákkal együttműködve a keleméri erdőben álló Mohosvárból háborgatják a vidéket. Ezek alapján Faggyas István feltételezi, hogy a vár Mátyás király 1458-1459. évi hadjárata során pusztult el véglegesen. Az ovális vár átmérője 44x20 méter, területét 1966-ban Dobosy László igen bolygatottnak találta, de keleti részén még felfedezte egy boltíves helyiség falmaradványait, ami már csak azért is érdekes, mert a feljegyzések szerint a vár köveit kastély és istálló céljára Pogány Fridrik és Diószeghy Dezső keleméri birtokosok elhordatták. Kelemértől délre különösebb funkció nélküli, kis mentsvár lehetett (ILA 1940. 24., NOVÁKI-SÁRKÖZY 1999. 336-339.). Kövi vagy Rákos Kövi gömöri várföld és vadászó erdő volt. 1243-ban IV. Béla az Ákos nembeli Máté fiainak, Fülöp és Detre comeseknek adta. Detre 1273-ban kiváltságokat biztosított az idesereglő hospeseknek, ami arra utal, hogy Kövit szánta birtokai központjául, s így feltehetően megkezdte a vár építését, melyet azonban csak 1318-ban említenek először. 1320-ban Detre fia Benedek fiainak osztozásakor János és Péter, tehát a Csetneki-ág kapja. 1359-ben már közös a Bebekekel. János és Péter magtalan halála után 1404 táján pedig birtokosa egyedül a Bebek család. Ekkor romként említik (locus castri). 1437-ben a Csetnekiek az ellen tiltakoznak, hogy a várat a Bebekek teljesen a kezükön tartják, 1465-ben pedig felemelik szavukat, amikor a Bebekek Kövire és Krasznahorkára nézve a Szapolyai családdal kölcsönös öröklési szerződésre lépnek. 293