A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Havassy Péter: Adatok a Gömör megyei várak középkori történetéhez

Adatok a Gömör megyei várak középkori történetéhez Havassy Péter A gömöri várak középkorára vonatkozó megbízható adatokkal először Bartholomaeides László jelentkezett a XIX. század elején (BARTHOLOMAEIDES 1806/08.). Több hasznos információt találunk a Pesty-féle helynévtárban (PESTY 1864.). Három évre rá jelent meg a Hunfalvy János szerkesztette vármegyei leírás, mely összegezte az addig ismert adatokat (HUNFALVY 1867.). Már bővebb és általában megbízható adatokat tartalmaz a várakra a Borovszky Samu által szerkesztett monográfiában Reiszig Ede Gömör megye történetéről írott munkája (REISZIG é.n.). Ezt követően 1906-ban Gerecze Péter műemlékjegyzékében olvashatunk róluk (GERECZE 1906.). Nem feledkezhetünk meg Soós Elemér 1889-1928 között folytatott hatalmas gyűjtéséről sem, mely sajnos csak kéziratban maradt ránk (Soós 1889/1928.). Megyénk első, tudományos alapossággal megírt történeti monográfiája, IIa Bálint kiváló alkotása hasznos adatokkal bővítette ismereteinket (ILA 1944/76.). Nagy haszonnal forgattuk továbbá Csánki Dezső, Engel Pál, Fügedi Erik, Györffy György és B. Kovács István tárgyunkra vonatkozó köteteit (CSÁNKI 1890., ENGEL 1977., FÜGEDI 1977., GYÖRFFY 1987., KOVÁCS 1997.). 1964-ben kezdte meg a hazánk jelenlegi területén, a néprajzi irodalomban a magyarországi Gömörnek nevezett területen maradt várak rendszeres helyszíni kutatását és feldolgozását Dobosy László (DOBOSY 1975., DOBOSY 1993.) Dolgozatait újabb eredményekkel és megfigyelésekkel gazdagította Csorba Csaba, Dénes György, Dénes József, Faggyas István, Gádor Judit, Nováki Gyula, Sándorfi György és mások munkássága. Legutóbb a magyarországi Gömör várairól Nováki Gyula és Sárközy Sebestyén adott jeles összefoglalót

1 (NOVÁKI-SÁRKÖZY 1999.). Dolgozatunk - reményeink szerint - kitér a középkori Gömör minden várára, összegyűjtve az eddig megismert fontosabb adatokat, itt-ott hozzátéve az általunk gyűjtött új forrásokat és szerény ismereteinket. Ajnácskő 1434-ben - egyetlen adatként - feltűnik középkori német neve, azaz Pirsenstein. Földje Tika néven a bolondóci vár birtoka. 1240-ben Jónás (Ojnás?) bolondóci várjobbágynak volt itt földje. IV. Béla 1241-1247 között Tenkes és Tika földet - az utóbbin vár építésére alkalmas heggyel - az elhalt (Almágyi) Batha comes érdemeiért fivérének, Márknak adta. A sértett bolondóci várnépek, Mogd és Sudurman beperelték Márkot, mire a király (nehogy a várnépek mint földönfutók szétszóródjanak) csupán a tikai várhegyet és 6 eke földet adta Márknak. Márk azonban bejelentette, hogy szegénysége miatt nem tud várat építeni, ezért a király 50 márka ezüstért visszavásárolta tőle, és 1247-ben odaadta Zólyomi Detre fia Mikó comesnek (a Balassák és a Csákányiak ősének), aki láthatólag a várat felépítette. Nem tudjuk, hogyan került a Hont-Pázmány nembeli Veik fia Sándor birtokába, akitől 1320-ban I. Károly kobozta el hűtlenség címén, és Szécsényi Tamásnak adta. 1341-ben hozzá tartozik Hegymeg (Magyarhegymeg) és Jelene (Kishont vm.). 1411-ben a Szécsényiek osztozkodása során Simonnak jut, de fiától „Salgai" Miklóstól hamispénz verése miatt Zsigmond 1424-ben elkobozza, és zálogba adja Borbála királynénak. 1427-ben és 1431-ben (mindkét esetben Ajnácskőt 16 portával írják össze) is az ő birtoka, de 1435-ben - Fejér és Wagner szerint - zálogba adja Berzevici Pohárnok Istvánnak. 1438-ban Albert király zálogba, majd 1439-ben véglegesen a Palóciaknak adja. Ekkor tartozékai: Ajnácskő, Kerekgede, Csomafalva, Majom, Magyarhegymeg gömöri, Szelce, Cserencsény, Alsó- és Felsőpokorágy, Rimabánya, Lehota, Brezó, Tiszolc, Hilistye (?), Likérfalva, Klenóc, Rimóca kishonti, Szvinyebánya és Zelene nógrádi települések. A XVI. század elején a várba Palóci Antal kápolnát építtetett a Szeplőtelen Fogantatás, István vértanú 1 Az eddig említett irodalmat lásd NOVÁKI-SÁRKÖZY 1999. 344-347.