A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)
Régészet - Mező András: Színes templomok helységneveinkben I.
Színes templomok helységneveinkben I. Mező András Mint Németh Péter nemrégiben megjelent könyvének (NÉMETH 1997.) lektora számos beszélgetésünk egyikén hívtam föl a figyelmét arra, hogy Szabolcs vármegyében volt, kellett lenni egy Fehéregyház nevű településnek is. A szerző nemcsak elfogadta érvelésemet, hanem egy forráskiadvány személyneves, tehát önmagában lokalizálásra kevéssé alkalmas három adatából (KÁLLAY2: 235,237,244) kiindulva - bizonyára nem kevés utánajárással - földerítette a falu későbbi helynévi örökösét, a középső szó ellipszisével formálódott balkányi Fehérház nevet (NÉMETH 1997. 75). A kis epizód nem feltűnő azoknak, akik tudják, hogy Németh Péterrel nem csupán több évtizedes barátság kapcsol össze bennünket, hanem ezt a barátságot megismerkedésünktől fogva szoros munkakapcsolat formálta. Rengeteget tanultunk egymástól emberileg is, a szakmában is, ha e kettő egyáltalán elválasztható. Mégis talán én kaptam tőle többet. Amikor több éven keresztül - a később számunkra is eléggé meglepően - meglehetős sikert aratott könyvünket készítettük (MEZŐ-NÉMETH 1972.), kölcsönösen ráirkáltunk egymás céduláira. Az enyéimen a Németh Péter-i jellegzetes szálkás betűkkel ilyeneket látok: „Bandi! Vigyázz! Figyelj arra, amit Kristó mond! - Más lehetőség is van. - Ezt még bizonyítani kellene" stb. Aztán folytathatnám a vidéki kutatót különösen sújtó probléma feloldásában tett szolgálataival, nevezetesen azzal, hogy a saját szakkönyvtára rendelkezésemre bocsátásával rengeteg utazástól, idegen helyen való kutatástól menekített meg; vagy azzal, hogy a témáimmal érintkező számos történettudományi kérdésben az ő tanácsai révén sikerült vállalható eredményhez jutnom. Németh Pétert a háta mögött a fiatalabbak „Péter mester"-ként is szokták emlegetni. A középkori magyar történelem kutatójáról lévén szó, valóban, látókörömben alig található más olyan személy, aki jobban rászolgált volna a régiségben különleges tudással rendelkező férfira alkalmazott magister címre. A magyar névtudomány távlati céljai között az utóbbi évtizedekben mind gyakrabban szóltunk arról, hogy el kell készítenünk a régi magyar településnevek tüzetes történeti tipológiáját. Addig azonban, amíg ezt megtehetjük, még hosszú utat kell bejárnunk. Alapvető feladat a típusok és altípusok felismerése, kapcsolataik sok szempontra figyelő feltárása, a hozzájuk tartozó példányok teljességre törekvő számbavétele. Ma már nem mondanak sokat az afféle, nem eléggé elmélyült tájékozódáson alapuló kijelentések, hogy ez vagy az a név a magyar területen gyakori vagy ritka, a számuk körülbelül X, vagy meghaladja az X-et. Ahhoz, hogy értékeljük az altípus névföldrajzi sajátosságait, ismernünk kell az azonos névvel illetett települések körét, sőt föl kell derítenünk egyenként a reájuk vonatkozó adatokat, mert csak ezek teszik lehetővé az objektumok és a nevek viszonyának komplex névtudományi kifejtését. Az utóbbi évtizedekben a történettudomány és a névtudomány érdeklődését fölkeltették azok a helynevek, amelyek & fehér színnéwel alakultak. Kutatóink már régebben fölfigyeltek István király 1100 körűire keltezett kisebb legendájának arra a részletére, amelyben az olvasható, hogy Székesfehérvár (Alba civitas) különleges előkelőségéről kapta a nevét (ob specialitatem nobilitatis sue nomen accepit: SZENTPÉTERY 1937/38. II. 396.). A legenda e helyét aztán úgy szokták értelmezni, hogy a Fehérvár névben a színnévnek 'előkelő, fejedelmi, királyi' szimbolikus jelentése volt, s e méltóság- és rangjelzést azzal hozták kapcsolatba, hogy a fejedelemnek vagy királynak állt módjában fehér kövekből építkezni (HORVÁTH 1967.107 kk., GYÖRFFY 1977.243.). A jelentésfejlődésnek a konkrétból az elvontba jutó törvényszerű iránya ismeretében azonban nem lehet kétség afelől, hogy a Fehérvár nevekben is a konkrét színnévi jelentés volt az elsődleges, sőt arra is joggal gyanakodhatunk, hogy a szimbolikus jelentés megadásában a legendaszerző alkalmi beleérzéséről van szó, amit Székesfehérvárnak az ő korára már kialakult különleges jelentősége kellőképpen megmagyaráz. * E dolgozat az OTKA T 032 358. sz. kutatási pályázata támogatásával készült.
