A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - István Torma: Gab es in Kisszentmiklós bei Baracs ein landnahmezeitliches Grab? Kurze Anmerkung zum künftigen Kataster der landnahmezeit

Jász kauricsiga-amulettek Magyarországon

1 Kovács László Az emberiségnek - elsősorban pedig a női felének - egyik legrégebbi természetes eredetű amulettje a főként a nőiséggel és a termékenységgel összefüggésbe hozott, de azzal kapcsolatosan szélesebb értelemben véve a szemverés ellen is hatékonynak hitt kauri- vagy porceláncsigák családjának (Cypraeidae) sokféle faja volt. Azért találták erre a szerepre alkalmasnak ezeket a hasonló alakú, de eltérő nagyságú és rendkívül gazdag színválasztékú csigaházakat, mert függőlegesen tartva őket, a fogazott hosszanti nyílású hasoldalukat a női nemiszervhez, vízszintesen szemlélve pedig a félig nyitott/zárt emberi szemhez, hátoldalukat viszont mások a kígyófejhez érezték hasonlónak. A Kárpát-medencében egymástól elszigetelt hullámokban több kauricsigafaj jelent meg: a szkíta korban (Kr. e. VI. század 2. fele - III—II. század), a kelta (Kr. e. 500-10), a szarmata (Kr. u. 20-432), a germán-avar (V-IX. század) és a X-XI. századi magyar leletanyagban. Sajátos, hogy - bár a honfoglaló magyarok ősi hiedelemvilágának kedvelt tárgyai voltak - viseletük, talán egyházi ráhatással is, a XII. század elejére megszűnt. Ezt követő újabb felbukkanásuk a Kárpát-medencében a XIII. században beköltözött jászokhoz köthető. A kelet-középiráni nyelvcsaládba sorolt alán egyik nyelvjárását beszélő nomád jászokat a hagyományos felfogás szerint

2 a mongol támadás űzte el a Kaukázus és a Fekete-tenger északi előterében lévő hazájukból, s valószínűleg már a XIII. században betelepültek Magyarországra. Kisebb számban talán a kunokkal együtt 1239-ben és 1243-ban jelenhettek meg, vagy később 1283 körül, amikor egy bizánci császár Havasalföldről 10000 jászt telepített a birodalomba a határok védelmére. Még később Moldvából is érkezhettek. Bizonyos szétszórtságot követően valószínűleg a XIV. században kerültek tömegesen a Jászságba, azaz a jelenlegi Jász-Nagykun-Szolnok megye Zagyva és Tárna menti területére (GYÖRFFY 1990. 312315., vö. KÓSA-FILEP 1975. 121-122., GYÖRFFY 1987. 60-63., PÁLÓCZÍ HORVÁTH 1989. 54-57). Régészeti hagyatékuk kutatását Selmeczi László lendítette föl, s a jelenleg ismert legnagyobb jász lelőhely, a Jászberény-négyszállási I. temető csaknem félezer sírós részletének feltárása is az ő nevéhez fűződik. A temetőt a XIII. század közepén nyithatták meg, egy évszázaddal később templomot is építettek hozzá, s feltehetőleg a XV. század harmadik harmadáig maradt használatban (SELMECZI 1992a. 15.). A temetkezések sajátos leletanyagából az alábbiakban csupán egy szinte jász etnikumjelző tárgyra, a kauricsiga-amulettekre térek ki.

3 A jász nők és kisleányok gyöngysorába függesztett néhány amulettfajta

4 közül az 53 kauricsiga mennyiségileg feltűnően kiemelkedik. Viselete gyakori lehetett, ha 25 sírba is mellékelték:

5 11-14 esetben nők,

6 11-ben pedig különböző életkorú leánygyermekek gyöngysorába fűzték. A kisleányok már egészen korán megkaphatták,

7 talán nem véletlen, hogy mindhárom kettős temetkezésben a (kis)gyermeknek jutott a kauricsiga.

8 A rendszerint 1 Jelen szöveg a megírás alatt lévő könyvem utolsó előtti fejezetének önállósított változata, vö. KOVÁCS 2001a. 2 A legújabban Makkay János feltételezte, hogy a jászok az 568-ig kimutathatóan még a Kárpát-medencében lakó szarmata-alánok továbbélő, nyelvüket megőrző leszármazottai (MAKKAY 1997. 54-55; vö. GYÖRFFY 1987. 60.). 3 Selmeczi László rámutatott, hogy a Jászberény-négyszállási I. temető leletei nagyszámú archaizmust mutatnak bizonyos tárgytípusok (véretekkel díszített női sapkák, középtengelyes csattal ellátott övek, hólyagos korongok, kristálygyöngyök, kauricsigák, karikagyűrűk) használatában, a nomád készségeknek (kés, tűtartó stb.) az övre való akasztásában, jelezve, hogy a valószínűleg már keresztény közösség még erősen őrizte etnikai arculatát (SELMECZI 1992a. 94.). 4 1. sír: 1 halcsigolya, 87. és 185. sír: l-l nyúl ugrócsont, 337. sír: meghatározhatatlan állatcsont (SELMECZI 1992a. 87.). 5 Selmeczi László felsorolásában a 128. sír tévesen szerepel, mert benne nem volt kauricsiga, vö. SELMECZI 1992a. 35., 87. 6 A dokumentációból három esetben nem derült ki a csontváz neme, mégis a legvalószínűbben nőinek lehetett tekinteni őket: a 127. és a 375. sírban a SELMECZI 1992a. 133 - XVIII: 11. t, ill. 128 - XVIII: 6. t. szerint bolygatott felnőtt, tehát bizonyára nő feküdt, mert a csontvázvonalkának nincsen talpa; a 135. sírt pedig feltehetőleg szintén bolygatott női temetkezésnek lehet tekinteni. 7 Antropológiai értékelés híján erre csak a csontvázak hosszúságából következtethetünk: 54(?) cm (a 133 - XVIII: 11. táblán a mellette lévő 122. sír hosszából számítva): 121. sír, 60 cm: 337. sír, 80 cm: 84. sír, 90 cm: 249. és 363. sír, 100 cm: 340. sír, 115 cm: 86. sír, 116 cm: 118. sír, 118 cm: 267. sír, 120 cm: 393. sír, 122 cm: 352. sír. 8 A 336-337., ill. 362-363. sírban nő és csecsemő, a 392-393. sírban serdülő és gyermek kettős temetkezésében mindig a gyermek mellett. 249