A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Németh Péter köszöntése - Trogmayer Ottó: Jósa András örökében. Németh Péter a múzeumigazgató

Németh Péter 1965. október elsejétől a Jósa András múzeum munkatársa s - három éves aspiránsi kitérő után - 1970-től muzeológusa, előbb 1974. június elsejétől megbízott, majd december elsejétől kinevezett igazgatója, s ezzel együtt a Szabolcs-Szatmár megyei múzeumi szervezet igazgatója is. Első nagy feladata a múzeum irodái s gyűjteményei átköltöztetésének megszervezése volt, s oly annyira sikeresen működött közre a Benczúr téri épület átalakításának szervezésében, hogy munkáját 1973-ban a Szocialista Kultúráért kitüntetéssel ismerte el a Művelődésügyi Minisztérium és persze a felterjesztő, a Megyei Tanács. Igazgatói működésének első évtizedét egy olyan működőképes szervezet létrehozására áldozta, melyet a megyei múzeumok sorában hátul kullogó intézményhálózatból kellett kialakítania. Ezek az évek a magyar múzeumügy - azelőtt is és az azután következő éveihez hasonlítva is - példátlan fejlődésének évei voltak, ám nem mindenki tudott úgy élni a kínálkozó lehetőségekkel, mint Németh Péter. A személyi feltételek megteremtése mellett - korábban még a meghívókat is az igazgató címezte - így került sor a megye több gyűjteményének új épületbe költöztetésére (Szatmári Múzeum, Vasvári Pál Múzeum, Rétközi Múzeum), Tiszacsécse, Tiszabercel, Szabolcs műemléki épületeinek kialakítására, majd a későbbi években a vajai tájház, a paposi templom, a kótaji kúria, a vásárosnaményi Eötvös kastély, a Nyírvíz palotában a Kállay-gyűjtemény létrehozására, a gyűjtemények korszerű elhelyezésére s bemutatására. Az első időszakban elindult s mindmáig munka alatt levő egyik legfontosabb tevékenység a Sóstói Múzeumfalu kialakítása, a Jósa András Múzeum néprajzi gyűjteményének kihelyezése volt. Az utóbbi évek aprólékos diplomáciai tevékenységének eredménye pedig a nyíregyházi központi épület egy új szárnyának megszerzése. Sokan úgy gondolják, hogy lényegesen könnyebb több emberrel dolgozni mint néhánnyal, hiszen így a feladatok megoszlanak. Nem vagyok biztos e tétel igazságában. Több ember - több gond. Abban a beosztásban, amely Németh Péter osztályrészéül jutott, s olyan különleges intézményben, mint a múzeum, a vezetőnek egyszerre kell zsarnoknak s engedékenynek lennie, szigorúnak s belátónak, nagyvonalúnak s kicsinyesnek. Mások személyes gondjait is át kell éreznünk, együtt kell lélegeznünk a csapattal, ha igazán eredményesek akarunk lenni. Közös az öröm - közös a bánat, közös a siker - közös a kudarc is. Ezek mellett a munkatársai iránti kötelességsorok mellett még számos más irányú kötelezettségnek is eleget tett. A megyei önkormányzat bizottsági tagjaként főtanácsosi címet kapott (1995). 1970 és 1995 között tanított a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán, e minőségben 1976-ban címzetes docens, 1985-ben címzetes főiskolai tanárként tisztelték hallgatói. Tudományos, kutatói, gyűjtő-ásató munkássága kis tanulmányt érdemel(ne). Az én tisztem - a szerkesztőség felkérésének megfelelően - „csak" a múzeumigazgatói tevékenység értékelése. Számos, sokfelé szerteágazó területen - melyek valamilyen módon mégis a múzeumhoz kapcsolódnak - elért eredményeit a hivatalos elismerések is fémjelzik. Kiváló munkáért (Nehézipari Minisztérium - 1977), Tűzbiztonsági emlékérem arany fokozat (Belügyminisztérium - 1986), Móra Ferenc-díj (Művelődési Minisztérium - 1996), Kós Károlydíj (Építésügyi Minisztérium és Művelődési Minisztérium - 1994), Megyei Közgyűlés Tudományért díja (1994), Bessenyei emlékérem (Bessenyei Tanárképző Főiskola - 1995).