A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Kobály József: Néhány adat Kárpátalja honfoglalás és Árpád-kori leleteiről

Néhány adat Kárpátalja honfoglalás és Árpád-kori leleteiről 1991-ben a Szovjetunió szétesésével Ukrajna független állam lett. Ezzel együtt új korszak kezdődött a kárpátaljai régészet fejlődésében. Egyik oldalról a régi dogmák elhagyása jellemzi e korszakot, másik oldalról a régészeti kutatások anyagi forrásainak hirtelen apadása. Igaz, az első esztendőkben e változások hatása a tudományos irodalomban nem érződött. Honfoglalás kori leleteket nem említ sem a Kárpátalja történetének első kötete (NARISZI 1993.), sem a Felső-Tisza-vidék őskori történetét összegző munka (DREVNYAJA 1991.): mindkettő az Ungvári Állami Egyetem kutatóinak tollából. 1993-ban Csornán az Ungvári Állami Egyetem magyarországi anyagi támogatással újrakezdte az ásatásokat a honfoglalás kori temetőben, s ezek - kisebb kihagyásokkal - máig tartanak. A temető eddig feltárt sírjainak előzetes közlése megjelent (BALAHURI-FODOR 1998. 166-196.), a monografikus feldolgozás nyilván az ásatások befejezése után várható. Végül szeretném megjegyezni, hogy Kárpátalján a honfoglalás és Árpád-kori régészet most teszi meg az első igazi lépéseket. A terület viszonylagos „szegénysége" e korszakokban csupán látszólagos. Katalógus 1. Alsókerepecz (Nyizsnyij Koropec, Mukacsivi járás) 1955-ben Fedir Potusnyak szerint véletlen folytán egy csontvázra akadtak itt a helybeliek. Csupán annyit lehet tudni a lelőkörülményekről, hogy mellette két edény töredékei kerültek elő. Az egyik homokkal soványított, jól kiégetett, sötétszürke, korongolt. Pereme kihajló, vállát párhuzamosan futó hullámvonalakkal díszítették. A másik edény ugyancsak töredékes, fehéres, pereme bordázott(?). A leletek F. Potusnyak gyűjteményébe kerültek. További sorsuk ismeretlen. A temetkezést a kerámia alapján többen a IX-X. századra keltezték (POTUSNYAK 1960. 120-121., PENYAK 1980. 92.). A leletkörülmények bizonytalansága és a leletek hiánya azonban óvatosságra int a keltezéssel és kulturális hovatartozásával kapcsolatban. Irodalom: POTUSNYAK 1960. 120-121., PENYAK 1980. 92. 2. Alsóverecke (Nyizsnyi Vorota, Valavecki járás) Nagyméretű aranyozott ezüstveret. Hátoldalán öt felerősítő nitt látszik (2. kép 1.). A hársfalevél formájú veret előlapját növényi motívumokkal díszítették. Leletkörülményei ismeretlenek. Fettich Nándor véleménye szerint egy gazdag férfi sírjának egyetlen megmaradt darabja lehet (FETTICH 1935. 72.). MNM ltsz. 16. 1924. Irodalom: FETTICH 1935. 72. XXXII. t. 4., FEHÉR-ÉRY-KRALOVÁNSZKY 1962. 58., RÉVÉSZ 1996. 127. 3. Árdánháza (Ardanovo, Mukacsivi járás) 1900-ban a falu nyugati határában, a „Rokutni" nevű dűlőben Vaszil Pékár helyi lakos egy csomóban több vastárgyra akadt, köztük egy háromrét csavart, kétélű, rövid keresztvassal ellátott kardra. A leletek még ugyanabban az évben Lehoczky Tivadar gyűjteményébe kerültek (LEHOCZKY R.j. III. 95-98.). Később J. Eisner - kiragadva a kardot a leletegyüttesből - a IX-X. századi régiségekhez sorolta (EISNER 1933. 252.). Ezt a keltezést többen átvették (BERNYAKOVICS 1957. 437., BALAHURI-PENYAK 1976. 118.). Legutóbb Kovács László - korrigálva korábbi véleményét - a VII-VIII. századra datálta (KOVÁCS 1995. 156.). A Kárpátaljai Honismereti Múzeumban található leletek vizsgálata kimutatta, hogy az 1900-ban előkerült kard egy gazdag, a Przeworsk kultúrához tartozó, a II. század második felére keltezhető hamvasztásos sír melléklete, ahogyan a két másik innen származó kard is (KOBAL' 1997. 32-34., KOBÁLY 1998a. 113-115.). KHM ltsz. J53-554/2. Irodalom: LEHOCZKY R.j. III. 95-98., LEHOCZKY 1912. 45., JANKOVICH 1931. 54. X. T. 3., EISNER 1933.252., BERNYAKOVICS 1957.437., BALAHURI-PENYAK 1976. 118., KOVÁCS 1995.156. 6. jegyzet, KOBAL' 1997. 32-34. rysz. 2: a, KOBÁLY 1998a. 114. III. t. 1. 199