A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Kobály József: Néhány adat Kárpátalja honfoglalás és Árpád-kori leleteiről

Néhány adat Kárpátalja honfoglalás és Árpád-kori leleteiről Kobály József 1996-ban Ungváron (Kárpátalja, Ukrajna) a magyar honfoglalás 1000. évfordulójának tiszteletére „Verecke híres útján..." címmel tudományos konferenciát rendeztünk.

1 A rendezvényen jelen lévő Kovács László vetette föl először e sorok írójának, hogy a készülő magyar honfoglalás és kora Árpád-kori leletkataszter számára készítse el a kárpátaljai leletek jegyzékét. Különböző - részben objektív, részben szubjektív - okok miatt ez a munka lassan, vontatottan haladt. Mindemellett ma már fel tudunk mutatni eredményeket. Ez a tanulmány az első e témakörben megszületett összefoglaló. Munkámban megpróbáltam összegyűjteni a fent említett korszakokból származó leleteket, lelőhelyeket (a települések kivételével), közöttük olyanokat is, amelyek kronológiai vagy kulturális hovatartozása problematikus, vitatott (1. kép). Kutatástörténet A mai Kárpátalja területén a honfoglalás és kora Árpád-kori régészeti leletek összegyűjtése, tanulmányozása és publikálása a XIX. század második felére nyúlik vissza, s szorosan összefonódott Lehoczky Tivadar

2 (1830-1915), a Schönborn grófok munkácsi és beregszentmiklósi hitbizományi uradalma főügyészének nevével. Az első honfoglalás kori leletre Lehoczky 1870 nyarán bukkant rá Szolyván, ahol a Keresztes halomban feltárt egy gazdag honfoglalás kori sírt, s helyesen meghatározta annak korát és a magyar honfoglaláshoz tartozását (LEHOCZKY 1870. 201-206.). Ugyancsak ő tanulmányozta és közölte elsőként a beregszászi Kishegyen talált előkelő honfoglaló sírját (LEHOCZKY 1900.). Ezek mellett Lehoczky gyűjteményébe az I. világháború előtt több más hasonló korú lelet került be. Ezekről bővebben a katalógusban szólok. Lehoczky Tivadarral párhuzamosan a XIX. század végén - a XX. század elején aktív régészeti tevékenység folyt Ungváron is, ahol az ungvári királyi katolikus főgimnáziumban 1873-ban Stieber Edének, a gimnázium világi igazgatójának köszönhetően múzeum jött létre (BLANÁR 1913. 380.). Az első szerzemények között ott találjuk a Stieber Ede által 1875-ben összegyűjtött és részben kiásott salamoni X. század végi - XI. század elejei temető leleteit (SZÁRAZ 1896.). Leszögezhetjük tehát, hogy a kárpátaljai honfoglalás és Árpád-kori emlékek tanulmányozásának első korszakában (1870-1914) igen fontos leletek kerültek napfényre (Szolyva, Beregszász, Salamon), amelyek alapján a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy az Anonymus által leírt honfoglalás, pontosabban annak a mai Kárpátaljára vonatkozó része (a vereckei bejövetel) történelmi valóság (LEHOCZKY 1870. 201.). A két világháború közötti időben (1919-1939), amikor Kárpátalja Podkarpatszka Rusz néven Csehszlovákia részét képezte, a régészeti kutatás szisztematikussá vált, színvonala emelkedett (KOBÁLY 1998b. 7., 117-120.). Ennek ellenére a tárgyalt korszak régészeti emlékei továbbra is csak a véletlennek köszönhetően kerültek elő, mint ahogyan azt a második beregszászi honfoglalás kori sír példája mutatja (JANKOVICH 1943. 100-103.). Ami pedig a korszak leleteinek értékelését illeti, a kárpátaljai leleteket jól ismerték és helyesen kapcsolták őket a IX. század végén a Kárpát-medencét megszálló honfoglaló magyarokhoz (pl. PASZTERNAK 1928. 192., EISNER 1933. 277-282.). 1 A konferenciát a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség rendezte a Kárpátaljai Honismereti Múzeum, a Jósa András Múzeum és az MTA Régészeti Intézet hathatós segítségével. A konferencián elhangzott előadások azóta külön kötetben jelentek meg (HONFOGLALÁS 1997.). 2 Lehoczky életéhez és tevékenységéhez lásd KOBÁLY 1995. 5-14., KOBÁLY 1998b. 7., 70-79.