A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Lőrinczy Gábor: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei I.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei I. 3. Nyíregyháza-Hímes A város északi részén, az Ér folyótól keletre, ismeretlen körülmények között előkerült avar nyílhegyet ajándékozott 1935-ben Gregori József a Jósa András Múzeumnak.

11 A háromélű vas nyílhegy élei a legnagyobb kiszélesedésig köszörültek, szárnyai az alsó harmadukban átlyukasztottak, a fej töve gyűrűsen tagolt, a szár vége árszerűen hegyesedő (2. kép 1.). H: 11,7 cm, a szár ebből 4,8 cm. JAM ltsz.: 64.1168.1. Irodalom: ALISP. JEL. 1935. 39., CSALLÁNY 1958. 47. XX. t. 11., BÓNA 1986. 78. 4. Nyíregyháza-Moszkva u. 9. (Tejüzem) Az Ér folyótól keletre, attól mintegy 100-150 méterre, a Rákóczi úttól északra, a Tej-üzem udvarán, a laboratórium előtti parkrészen 1962. november 20-án, tereprendezés során egy halmot hordtak el. A földmunkák közben 93 cm mélyen egy sírt bolygattak meg. A nagy-részt kidobált csontváznak az eredeti helyén maradt koponyája és a jobb oldali hosszúcsontok elhelyezkedése alapján határozták meg a tájolását. Az emberi váz lábfeje előtt lókoponya és kengyel töredékei kerültek elő.

12 /. sír. T.: Ny-K(?). Mellékletek: 1. A koponya bal oldala mellől egy szürkésbarna, kerámiatöredékkel és kaviccsal soványított, elsimított, málló felületű edény került elő. Rövid, vastagodó pereme enyhén kihajló, nyaka összeszűkülő, derékban öblösödő. Formája gömbölyded, alja összeszűkülő (3. kép 6.). M: 18 cm, Pá: 10,7 cm, Fá: 8,8 cm. JAM ltsz.: 65. 91.1. 2. Két darab díszítetlen ezüsdemezből és egy merevítő oldallécből álló szíjvég, melyet felül kétbordás bronz szegélyléc fog össze. Felerősítésére két szegecs szolgált (3. kép 1.). H: 6,25 cm, Sz: 2,25 cm, az oldalléc Sz: 2,3 mm, V: 0,7 mm. JAM ltsz.: 67. 116.1. 3. Egyélű vaskés pengéjének töredéke (3. kép 3.). H: 9,0 cm. JAM ltsz.: 67.116.3. 4. Csuklós csikózabla töredékes állapotban (3. kép 4.). Meglévő szárának H: 8 cm. JAM ltsz.: 67.256.1. 5. Hosszúfülű kengyel töredékes állapotban (3. kép 5.). A lókoponya töredékeivel együtt a lábfejek előtt került elő. Legnagyobb szélessége: 10,0 cm. JAM ltsz.: 67.256.2.

13 Irodalom: CSALLÁNY 1963b., BÓNA 1986. 78, NÉMETHI-KLÍMA 1992. 216, BÓNA 1993. 116, VIDA 1999. 282. Nyíregyháza-Repülőtér A Nyíregyházáról kivezető tokaji úttól északra és az Ér folyótól nyugatra, attól mintegy 6-700 méterre, a Szarvasszigeti-tó közelében, egy partos helyen 1927-ben a repülőállomás területének planírozásakor 1 m mélyen két emberi csontvázat találtak, melyeket Sztraka István vitt be a Jósa Múzeumba.

14 Feltehetően az egyik csontváz melléklete volt az az edény, amelyet erről a lelőhelyről Sztraka István ajándékaként őriz a Jósa András Múzeum. Barnásszürke, kaviccsal és kerámiával soványított, közepesen kiégetett edény. Felülete elsimított. Kiegészített pereme kihajló, nyaka összeszűkül, vállban szélesedő formájú, alja összeszűkül (2. kép 3.). M: 19 cm, Pá: 10,7 cm, legnagyobb Á: 13,6 cm, Fá: 8,6 cm. JAM ltsz.: 63.971.1. Irodalom: ALISP. JEL. 1928. 189, CSALLÁNY 1958. 48. X. t. 1, NÉMETH 1973. 20, BÓNA 1986. 78, VIDA 1999. 254. 11 Az ajándékozás évében 1935-ben a városi kertészet területéről - amit csak az Ér választ el a Himes határrésztől - mintegy 3000 m

3 földet hordtak el, de régészeti leletek előkerüléséről nem tudunk. 12 A sírból előkerült emberi és lócsontok őrzési helye ismeretlen. Nem sikerült felkutatnom a temetkezést fényképező Dr. Dallost sem. 13 A bemutatott leletek alapján a temetkezésről szóló eddigi megállapítások nem mindenben felelnek meg a valóságnak. Ezüstlemezes öv- és lószerszám-garnitúrát, díszöveket (CSALLÁNY 1963b., BÓNA 1986. 78., NÉMETHI-KLÍMA 1992. 216., BÓNA 1993. 116.) feltételezni a ránk maradt egyetlen ezüst szíjvég alapján eléggé kétséges. A sírból a csontváz bal oldalán előkerült és íjcsontnak meghatározott (CSALLÁNY 1963b., BÓNA 1986. 78., BÓNA 1993. 116.) állatcsonttöredék (3. kép 2.) Vörös István meghatározása alapján - melyet ezúton is megköszönök - nem borda, nem agancs, hanem metapodium faltöredéke. A sír tájolása is bizonytalan. Nemcsak azért, mert az emberi váz hiányos maradványa alapján határozták meg és a szakirodalomban hol Ny-K (CSALLÁNY 1963b., BÓNA 1986. 78.), hol pedig keletéit temetkezésként említik (BÓNA 1993. 116.), hanem azért is, mert az eddig ismert tiszántúli, a kora avar korra keltezhető részleges állattemetkezések között ez lenne az egyetlen Ny-K-i tájolású sír. Bármelyik tájolási adatot fogadjuk is el, tény, hogy az Érre merőlegesen temették el az elhunytat. Az igen szűkszavú, fotó és rajz nélküli jelentés alapján bármilyen megállapítás feltételezés csupán, de a tiszántúli kora avar kori részleges lovas sírok eddigi tanulságai alapján inkább egy K-Ny-i tájolású - a lókoponya és a -lábcsont töredékeinek helyzete alapján -, a halott fölé temetett részleges lovas sírt valószínűsíthetünk. 14 Az alispánnak szóló jelentés kézirata 1927-ből, 5. oldal, 9. tétel, JAM Ad. 191