A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Lőrinczy Gábor: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei I.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei I. leletanyaga is (VIDA 1999. 111-119.): az eddig még publikálatlan leletek közül a Tiszadadakálvinházi, Tiszavasvári-Petőfi utcai, illetve ugyanitt a Zöld Mező Tsz területén, valamint a városföldi Béke Tsz területén feltárt temetők edényei, a Nyíregyháza-Damjanich utcából, valamint a Tejüzem területéről előkerült kerámiák és két, pontosabb lelőhely nélküli megyei származású edény vált publikussá (VIDA 1999. 257-259., 281-282., 287., 289.). A 60-as években feltárt három tiszavasvári temetőrészlet közzétételére és összefoglaló értékelésére is sor került (FANCSALSZKY 1999.).

4 A fentiek mellett a közöletlen leletanyagból a Tiszanagyfalu-Telekparton előkerült korai típusú edény került bemutatásra (BÓNA 1986. 26. kép, VIDA 1999. 258.), valamint a tiszavasvári amfora többször is, számos reprezentatív kiadvány illusztrációjaként (BÓNA 1986. 27. kép, Az AVAROK 1986. 9. kép, L'OR DES AVARS 1986. Fig. 24., AWAREN 1985. Abb. 24., VIDA 1999. 243., Taf. 38: 3.). Csallány Dezső összefoglaló munkája óta több síregyüttes és lelet újraközlésére is sor került: ilyen a Buj-Gőzmalom területén feltárt temetkezés, Nyíregyháza-Városi kertészetből a 3. sír (GARAM 1992. 140.), Tiszavasvári-Koldus domb 1. és 18. sírja, a TiszavasváriPetőfi utcai 23. sír, a tiszadadai arany fülbevaló, a tiszaeszlári töredékes övkészlet (ARANYAK 1997. 80-101., 156-159.), a mátészalkai szíjvég (GARAM 1984. 94-95., GARAM-KISS 1992. 6061., GARAM 1993. 94.). A Nyíregyháza-Városi kertészet 3. sírjából előkerült érme újraközlése során pontosították a solidus súlyát és verési idejét is (SOMOGYI 1997. 67-68.). Csallány Dezső megfigyelését - hogy az avar időszakot megelőző korszakból a Derecske-Tiszafüred vonaltól északra elterülő vidékről nem ismerünk leletanyagot (CSALLÁNY 1958. 64.) - az elmúlt időszak kutatása sem módosította (BÓNA 1986. 76., ISTVÁNOVTTS 1986. 134., BÓNA 1993. 115.). Az újabb avar kori lelőhelyek - temetők és telepek egyaránt - az avar birodalom északkeleti határáról alkotott képünket nem változtatták meg. A tiszaberceli telep és a napkori temető(?) tökéletesen illeszkedik a Csörsz-árok külső vonalához, amely a Kis-Tiszától (Lónyai-csatornától) kiindulva a Nagyhalász-Kemecse-Napkor-Nagykálló vonalon dél felé halad Nyírábrányig, ahol csatlakozik a már nemcsak helynevekben, hanem a valóságban is meglévő Csörsz-szakaszhoz.

5 A megye belső területén előkerült telepek és temetők egyrészt a már ismert településterületről kerültek elő (Nyíregyháza-Sóstó, Tiszalök, Újfehértó stb.), másrészt az eddig fehér foltnak számító területeken is jelzik a korabeli megtelepülést (Nyírtelek/Királytelek, Nyíregyháza-Mandabokor, -Polyákbokor stb.). A terület történetére vonatkozó hiteles és az eddigieknél részletesebb kép megrajzolásához azonban elengedhetetlenül szükséges a régi lelőhelyek azonosítása és a leletanyag további korszerű közlése,

6 valamint az új ásatások eredményeinek közkinccsé tétele, mivel a megye avar kori történetére vonatkozóan még mindig a régészeti leletanyag jelenti az elsődleges forrást. Az itt következő néhány lelőhely ismertetésével ehhez kívánok hozzájárulni. 4 A tanulmány alapját jelentő szakdolgozat elkészítését követően a tiszavasvári és a nyíregyházi régészeti raktárak rendezése során újabb, a temetőkből származó régészeti leletanyag és állatcsontanyag került elő. 5 Meg kell említenem, hogy az Árpád-kori Szabolcs és Borsóvá vármegye közös határvonala (NÉMETH 1972.) az avar megtelepedés peremén kívül esett. Kérdés, hogy a korábbi természetföldrajzi és etnikai különbözőség milyen szerepet játszhatott az avar szállásterület és az Árpád-kori vármegyék határainak kijelölésénél. 6 Azért is fontos ez, mert még mindig gyakori a téves hivatkozás. így például a közöletlen napkori síregyüttes szablyáját kardként említik (BÓNA 1986. 77.), s ezt veszi át Simon László is (SIMON 1991. 303.). El kell ismernem, a helyesbítés később megtörtént (BÓNA 1993. 118.). Hasonló helyzet fordult elő az újfehértói szablyával is: az eddigi, egymásra épülő, téves hivatkozásokat (BÓNA 1986. 292. j., SÍPOS 1987. 28-29., SIMON 1991. 310., BÓNA 1993. 118.) csak nemrég helyesbítették (ISTVÁNOVITS ET AL. 2000. 90.). A Nyíregyháza-Városi kertészet lelőhelyen ismertté vált 3. temetkezést Bóna István és Garam Éva is lovas sírként tárgyalta (BÓNA 1986. 78., GARAM 1992. 140.). Ahogy azt később észrevették (NÉMETHI-KLÍMA 1992. 216., BÓNA 1993. 116.), lócsontok előkerüléséről szó sem volt, csupán az érmes sír közlésének végén - a lószerszámok és veretek alapján - feltételezte Csallány Dezső, hogy a temetkezés lovas sír lehetett (CSALLÁNY 1958. 50.), megállapítása aztán a sírral foglalkozó későbbi írásokban tényként szerepelt. A sír edényét már Csallány Dezső pontatlanul közölte. Kiss Lajos leírásából tudjuk, hogy a koponya bal oldala mellől az edény összetört állapotban került elő. Csallány Dezső azonban az 1937-ben előkerült edény fotójára hivatkozik (CSALLÁNY 1958. X. t. 2.) a mellette közölt edény helyett (X. t. 3.). Garam Éva ez alapján az 1937-ben előkerült edény egész oldalas rajzát közli az érmes sír leleteként (GARAM 1992. Taf. 28.). A későbbiekben már a díszített nyakú edény helyesen szerepel (ARANYAK 1997. 149. kép 8., VIDA 1999. No. 431., Taf. 49: 1., 37: 4). Mauricius Tiberius solidusának súlya (4,09 g) Huszár Lajos hibás közlése, valószínűleg egyszerű elgépelés nyomán - 4,9 grammként került be a szakirodalomba (HUSZÁR 1955. 91., CSALLÁNY 1960a. 49., GARAM 1992. 140.). Végezetül még egy elírás: a Tiszavasvári-Vöröshadsereg u. 8. szám alatt előkerült, az amforát tartalmazó magányos temetkezés sírszámát Vida Tivadar adta meg tévesen 8. sírként (VIDA 1999. 243.). 187