A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Istvánovits Eszter: Korai szláv település maradványai Kisvárda határában

Istvánovits Eszter agyagtárgyak ezek.

7 Részben tojásdad, részben kissé lapított gömb alakúak. A kisvárdaiak közül a legkisebbek mérete kb. 5x4,5 cm, a legnagyobb - töredékesen - 32x20 cm.

8 Legutóbb loan Stanciu foglalkozott behatóan használatuk kérdésével (STANCIU 1998. - további irodalommal). Hét nagy csoportra osztotta e tárgyakat. Megállapította, hogy egy részük kemencéhez tartozó építkezési elem, másik felük rituális tárgy: agyagkenyér. A kisvárdai telepen az előbbi csoport képviselői voltak nagyobb számban, de előfordult 1-2 lapos példány is, amely Stanciu utóbbi csoportjával áll rokonságban. A fentieken kívül a kőanyag és az állatcsontok jelentik a leletanyag fennmaradó részét. Összesen 94 db - általában igen rossz megtartású - állatcsont került elő. Ebből 78 szarvasmarha, 12 sertés, 1 mezei nyúl, 1 róka és 2 vadmadár csontja. Összességében megállapítható, hogy a Kisvárda-TV torony lelőhelyen feltárt teleprészietet a kerámiatípusok alapján, illetve a korongolt kerámia hiányából és a telepszerkezetből ítélve a VI. század végére keltezhetjük (ld. STANCIU 1998/99. 200.), s az ún. korai szláv kör Lazuri-Pi§colt (Lázári-Piskolt) csoportjához sorolhatjuk. Történeti értékelés A Kárpát-medencei kora avar kori szláv jelenléttel összefüggő kérdések mind a mai napig vitatottak. A kisvárdai ásatás eredményeinek közzététele természetesen nem adhat választ ezekre. Mégis szükségesnek tartom vele kapcsolatban az alábbi néhány észrevételt. A szlávok jelenléte a gepida időszakban nem mutatható ki. Bóna István tudatos gepida politikát feltételez e tekintetben kiemelve, hogy ez különösen érvényesülhetett a FelsőTisza-vidéken és a Szamos vidékén (BÓNA 1986a. 177.). Szláv jelenléttel csak az avarok megjelenése után számolhatunk, így maga a kisvárdai telep és a vele rokon felső-Tisza-vidéki lelőhelyek sem keltezhetők korábbi időre, mint a VI. század vége. A szlávok egy részét az avarok sodorták magukkal előcsapatokként, s maguk körül telepítették le őket mintegy gyűrűvel védve szállásaikat. A szlávok itt alighanem az avarok adófizetőivé váltak (KNIEZSA 1941/1999. 22.). Az avarok számára használhatatlan, s immár közel egy évszázada lakatlan/lakhatatlan - erdős-mocsaras - felső-Tisza-vidéki részek és a hozzájuk csatlakozó területek (BÓNA 1986b. 76.) kínálkoztak egy-egy ilyen kisebb adófizető szláv csoport lakóhelyéül. Ezt a szempontot már csak azért is figyelembe kell vennünk, mert a szlávokkal kapcsolatos közhelynek számít, hogy kitűnő földművesek, a termelésre alkalmas területeket lakják (pl. RUSZANOVA 1976. 50.) és mezőgazdasági ismereteiket - úgymond - másoknak is átadták. A kisvárdai telephez hasonló lelőhelyet vagy leletanyagot a mai Szabolcs-SzatmárBereg megye területéről nem ismerünk. Mivel a kutatás itt meglehetősen nagy múltra tekinthet vissza, e tény nem lehet véletlen. Mindenképpen arra utal, hogy a korai szláv megtelepedés nem volt jelentősebb mértékűnek mondható. A Kárpátalján: Uzshorod (Ungvár) - Galágó, Berehovo (Beregszász) - Vérke (PENJAK 1988. 178-179.), Berehovo (Beregszász) - Mórinc Láz, Haloes (Gálocs) - Fehér mező (PENJAK 1988. 174-178.), Gyedovo (Beregdéda) - Tóvár (CSERKUN 1995.) (összefoglalóan KOBÁLY 1993.) és a Szatmári-síkságon és környékén ismerjük néhány korai szláv település helyét. Számuk azonban ott is csekély: pl. Lazuri (Lázári) - Lubi tag (STANCIU 1998/99.), Pi§colt (Piskolt) - Homokdombsor, Valea lui Mihai-Via Bujánovics (Érmihályfalva-Bujánovits szőlő), Säcuieni (Székelyhíd) - Horó tanya (NÉMETI 1999. 130., 157., 177.), Panic (Szilágypanit) (STANCIU 1998. 237., BÓNA 1986a. 181.), Culciu Maré (Nagykolcs), Badon (Bádon) - Doaste (STANCIU 1998/99. 198., 116.). Annak ellenére így van ez, hogy az utóbbi időben nagy erővel indult meg itt a módszeres kutatás, elsősorban loan 7 Kisvárdán több tucat került elő. Többségük azonban szétomlott. 8 Hasonló leletre akadhattak már 1870-ben Szatmár megyében, ahol „Mikola és Szárazberek közt feltárt sírból" említenek 23 db. golyó alakú, részben gyengébben kiégett tárgyat, amire Rómer Flóris megjegyzi, hogy hasonló példányokat még nem látott. Használatuk kérdését is nyitva hagyja megjegyezve, hogy „a míveltség legalantabbi fokán" álló népeknél télire tesznek el ilyen golyókat úgy, „mint nálunk a zöldség különféle nemeit." (MÁNDY 1870. 7.) 178