A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)
Németh Péter köszöntése - Csabai Lászlóné: Tisztelt Olvasó!
Tisztelt Olvasó! Ha valaki tudja, érzékeli, mit jelent az idő, akkor a régész az. A bölcselet szerint ugyanis az anyagnak e létező kiterjedési formájában, e végtelenben, az egymás után következő történések folyamában csak egy irányba képzelhető el a haladás, mégpedig előre. És ekkor jelenik meg a tudós, a múltat kutató, az emberiség, az ember titkának feltárója, a régész. Veszi magának a bátorságot, hogy kutassa azokat a nyomokat, amelyeket az egymást követő, de már elmúlt korok hagytak maguk után üzenetként. Mert e végtelen folyamatban az ember, aki érzi és tudja az idő legyőzhetetlenségét, mindig azon fáradozott, hogy létezésének értelmét, sikerességét, lényegében okát, az utána következőkkel tudassa. Ezek az üzenetek gyakorta egyértelműek, máskor kódoltak, vannak esetek, amikor egyszerűen enigmák, melyek megfejtésre várnak. Helyünk a természetben, a történések sorában csak akkor válik logikussá, ha természeti, szellemi és tárgyi históriánk a maga teljességében tárul fel. Dr. Németh Péter archeológus, történész, muzeológus erre tette fel az életét. A magyar történelem egy olyan korszakának feltárására, elemzésére, megismertetésére vállalkozott, mely ezekben az években, a millennium idején, kiváltképpen nagy jelentőségű. A honfoglalás, az Árpádok kora vált szakterületévé, egy időszak, amelyik Európa és a magyarság egésze számára meghatározó volt. Első munkahelyén, a Bakony lábánál, a magyar történelem egyik bölcsőjénél, Veszprémben érintette meg először az ezer év előtti idő és történelem korszakalkotó mámorító fuvallata. És aligha véletlen hogy onnan épp ide, Szabolcs-Szatmár-Beregbe, Nyíregyházára érkezett, kutatni ősi megyeszékhelyet, várat, földben rejtőző értéket. Vagyis ezer esztendővel ezelőtt itt éltek üzeneteit, nyomait, amit megfej-teni múlhatatlan volt önismeretünk és önbecsülésünk érdekében. Az idő közben kérlelhetetlenül haladt előre. De dr. Németh Péter régész araszolt visszafelé az emlékek között, ott Borsóvá környékén, a mezőségi tájakon, a Nyírségben, ott fáradozott a leendő autópálya nyomvonalának régészeti feltárásán. Fáradhatatlan segítője a helytörténeti kutatásoknak, a hagyományok megőrzésének. És sorra alkotja meg azokat a műveket, amelyek azt bizonyítják, munkássága ugyancsak fontos. Tanít a főiskolán, irányítja a múzeumok megyei hálózatát, sorra publikálja műveit. Magyarország régészeti topográfiájának társszerzője, elkészíti Szabolcs-Szatmár történeti-etimológiai helységnévtárának ráeső részét, közreadja Borsóvá határvármegye kialakulásának történetét, Királyok - ispánok - jobbágyok címen a magyar középkorról ír vázlatokat, megjelenteti Németh Mari 1867-es szakácskönyvét, megírja a középkori Szabolcs megye településeinek könyvét. Kós Károly-díj, Bessenyei György Emlékérem, Móra Ferenc-díj, Tudományért díj jelzik: munkássága közmegbecsülést vívott ki. Közben olyan csapat alakult ki környezetében, mely méltán viselhetné az „iskola" elnevezést, hiszen szemlélete és szaktudása az itt folyó kutatómunka egészére megtermékenyítő hatással van.
